Zöld-hegy a zöld szigeten
(Rovat: A hét képe, Az Apollo holdprogram , A Space Shuttle program - 2016.05.17 07:15.)

A XIX. században még kopár vulkáni táj volt, az űrfelvételen már erdőktől zöldell a hegy. Emberi segítséggel bár, de a növényzet meghódította a kis szigetet.

Amikor Charles Darwin 1843-ben először kereste fel az Atlanti-óceán déli részén, de az Egyenlítőtől nem messze, Brazília és Angola között nagyjából félúton fekvő Ascensión-szigetet, csak kopár, kihalt vulkáni tájat talált. A tengerpartot a geológiai értelemben fiatal bazalt jellemezte, amelyet alig vagy egyáltalán nem borított növényzet. (A sötét színű, finom szemcsés bazalt olyankor jön létre, ha bizonyos típusú láva a vulkánkitörés után gyorsan kihűl.) A magasabban fekvő területek valamivel – de nem sokkal – zöldebbek voltak. Főként páfrányok és fűfélék jelentették az élővilágot, fák egyáltalán nem nőttek a szigeten.

Miután a Brit Haditengerészet 1815-ben támaszpontot létesített a szigeten, a Green Mountain (azaz Zöld-hegy), a sziget legmagasabb hegye oldalában zöldségeskertet hoztak létre. Néhány évvel később Darwin botanikus barátja, Joseph Hooker komoly és összehangolt lépéseket tett annak érdekében, hogy a 859 m magas Green Mountain nevéhez méltóan zöld legyen. 1847-től kezdődően Hooker kijárta, hogy a szigetre érkező hajók tömegesen hozzanak fákat és cserjéket. Az volt a terve, hogy erdőt létesít a hegyen, hogy a fák megtartsák a vizet, ezzel erősítve az esők hatását, javítsák a talaj minőségét, és így végső soron a Zöld-hegy a megtelepedő növények számára kellemesebb környezetet biztosítson. A kísérlet kifejezetten jól sikerült.

Az Ascensión-sziget a zöldellő Zöld-heggyel a NASA Terra műholdjának felvételén. (Kép: Jesse Allen / NASA / GSFC / METI / ERSDAC / JAROS / U.S./Japan ASTER Science Team)

Amint a természetes színekben megjelenített űrfelvételen is látszik, ma már nemcsak a Zöld-hegyen, hanem a sziget többi részén is szépen fejlődik a növényzet. A hegy tetején az erdők sötétebb zöldek, míg a kevésbé sűrű növénytakaró világoszöld. A szürke és fekete területek kopárak, ott alig vannak vagy egyáltalán nincsenek növények. Az épületek fehérek. A felvételt a NASA Terra műholdjának a termikus sugárzás emisszióját és visszaverődését 14 különböző spektrális sávban mérő, japán gyártmányú ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) műszere 2010. március 11-én készítette.

A hegy viszonylag száraz lábánál fűfélék, cserjék, bokrok és mesquito cserjék nőnek. A 330 és 600 méter közötti magasságban nedvesebb az éghajlat, ezért ott a fügekaktusz és az akácia is megél. A 600 méter fölötti, ködös, nyirkos területen bőségesen nő és terem a banán, a boróka, a gyömbér, a bambusz, a füge, a tiszafa, a fenyő, a málna és sok egyéb növény, fa.

Az egykor az Apollo programban használt követőállomás. (Kép: www.thelivingmoon.com)

A kis, 91 km²-es sziget egyébként több okból is beírta magát az űrkutatás, pontosabban a NASA történetébe. A NASA 1967-ben követőállomást létesített a szigeten az Apollo programhoz. Később a sziget légitámaszpontjának hosszú kifutópályáját tartalék leszállóhelynek jelölték ki az űrrepülőgépek számára. Legújabban pedig – amint arról portálunkon már beszámoltunk – a NASA ide telepítette a műholdak és az űrszemét követésére szolgáló MCAT (Meter Class Autonomous Telescope, méteres nagyságrendű automata távcső) 1,3 méteres automata távcsövét.

A Brit Légierő (RAF) ascensión-szigeti támaszpontja az űrrepülőgépek számára tartaléknak kijelölt, de erre a célra soha igénybe nem vett kifutópályával. (Kép: www.thelivingmoon.com)