Záptojásszag az óceánból
(Rovat: A hét képe - 2012.03.06 07:15.)

Namíbia part menti vizeiből időnként annyi kénhidrogén szabadul fel, hogy még űrfelvételeken is jól látható. A helybélieket csak a szag zavarhatja, rengeteg hal viszont elpusztul.

Az alábbi, Namíbia atlanti-óceáni partvidékét ábrázoló, valódi színeket mutató felvételt a NASA Terra földmegfigyelő műholdjának MODIS detektorával készítették, idén február 29-én. Jobbra a szárazföld – a Namíb-sivatag homokdűnéivel –, balra az Atlanti-óceán vize (felette egy fehér felhővel). A zöldes színű mintázat a partnál nem a látványos űrfelvételeken megszokott fitoplankton-virágzás eredménye, hanem egy ritkábban előforduló, furcsa természeti jelenségé.

(Kép: Jeff Schmaltz / LANCE-EOSDIS MODIS Rapid Response Team / NASA GSFC)

Régóta ismert, hogy a namíbiai partok mentén időnként nagy mennyiségű kénhidrogén (más néven hidrogén-szulfid, H₂S) tör fel a tengerből. Ilyenkor az óceáni áramlások által odaszállított, oxigénben szegény vízből kémiai és biológiai folyamatok révén még a meglevő kevés oxigén is elhasználódik. A tengerfenéken levő szerves anyag oxigénhiányos környezetben való lebomlása (rothadása) kénhidrogén felszabadulásával jár, amit a műholdak előtti korokban a helyiek csak jellegzetes, átható záptojásszagként észleltek.

A műholdfelvételekkel vizsgálható a jelenség valódi kiterjedésére a térben és időben. A most bemutatott képen a zöldes-fehéres, nagy kéntartalomra utaló elszíneződés a part mentén mintegy 150 km-es szakaszon figyelhető meg. Bár a képen a látvány szép, a valóságban a helyi tengeri élővilág legnagyobb része számára katasztrófa. Az oxigénhiányos vízben a halak nagy tömegben pusztulnak el – igaz, a velük táplálkozó vízi madarak számára ez például könnyen szerzett élelmet jelent. A helyi lakosoknak pedig az ilyenkor a partra menekülő homárok szolgálnak könnyű zsákmányul. Vannak ugyanakkor olyan apró élőlények is a tengerben, amelyek épp az oxigénhiányos üledékben érzik jól magukat.