Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Különleges napfogyatkozás 2.
(Rovat: A hét képe, A Nap és bolygótestvéreink - 2011.01.06 14:30.)

Ezúttal az európai Proba-2 műhold napfogyatkozás-felvételeit mutatjuk be, amelyek ugyancsak különös körülmények között születtek január 4-én.

Tegnap egy látványos asztrofotón csodálhattuk meg a földi megfigyelő nézőpontjából a Nap korongjának egy részét kitakaró Holdat, illetve a Nemzetközi Űrállomást. A mostani felvételek ismét amiatt jöhettek létre, mert négy dolog akkor éppen közelítőleg egy egyenesben volt. Ezúttal azonban a „szereplők” közül az űreszköz, és a nézőpont is más volt.

A négy objektum a tőlünk legtávolabb levő Nap, a január 4-én a Föld egy részéről – így Európából – is megfigyelhető napfogyatkozást okozó Hold, a Föld, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Proba-2 nevű műholdja. A Föld körül keringő, a technológiai kísérletei mellett elsősorban a Napot figyelő műhold kamerája kezdetben hasonló részleges napfogyatkozást figyelt meg, mint ami a Földről is látható volt. (Csak a Nap nézett ki másképp, hiszen nem a látható fény tartományában észlelte a fedélzeti kamera.)


Eközben keringése során a Föld árnyékába került, így tehát számára megkezdődött a „fogyatkozás fogyatkozása” is.


(Képek: Belga Királyi Obszervatórium)

A második felvételen a Proba-2 extrém ultraibolya (EUV) tartományban működő, a napkorona megfigyelésére szolgáló SWAP műszere – amellyel az itt bemutatott képek készültek – már kevesebb napfényt detektált, mivel a sugárzás legnagyobb részét a látóterébe közeledő Föld légköre elnyelte. Később a Föld teljesen eltakarta a Napot a Proba-2 kamerája elől, s mire az űreszköz kilépett a földárnyékból, addigra a „hagyományos”, a Hold által előidézett fogyatkozásnak is vége szakadt.

Bár az ESA kísérleti mikroműholdjának pályáját a Nap megfigyelésére optimalizálták, mégis előfordulnak olyan időszakok, amikor úgy helyezkedik el a pályasík, hogy az űreszköz rendszeresen a Föld árnyékába kerül. A pályaperiódusonként néhány percig tartó sötétséget is ki tudják azonban használni tudományos célokra. Ilyenkor például azt próbálják megmérni, hogy a légkör egyes rétegei milyen mértékben nyelik el a napsugárzásnak az adott szűk hullámhossztartományba eső részét, következtetve ebből az ott levő részecskék mennyiségére.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018