Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A szomjúság földje
(Rovat: A hét képe - 2009.11.18 08:30.)

A Szaharának is a legszárazabb, legsivárabb részét mutatja egy gyönyörű, festői űrfelvétel.

A Tanezrouft medencéje Algéria szaharai részén, az ország közepének déli felén terül el. A területet a rettegés földjének, vagy a szomjúság földjének is nevezik: aki itt magára marad, nem sok jóra számíthat. Nincs semmi víz és növényzet. A tájat sötét homokkőből álló domborzat, meredek sziklafalak, sós lapályok (a felvételen fehér színnel), köves fennsíkok uralják. Láthatók itt emeletesen felépülő homokdűnék is; a kép jobb felső részén levők (Erg Mehedjibat) úgy festenek az űrből, mint egy sárga virágcsokor. A párhuzamosan futó hurkokból álló mintázatokat a lekopott homokkő eltérő színű rétegei rajzolják ki.


(Kép: JAXA / ESA)

Víz és növényzet híján a felszínt az erős, szinte állandóan fújó szél eróziója alakítja. A közhiedelemmel ellentétben az Észak-Afrikát keresztülszelő Szahara jellemzően inkább sziklás-köves vidék, mintsem homoksivatag. A Szahara nem kevesebb területet, mint az afrikai kontinens egytizedét foglalja el. A Föld legnagyobb sivataga kb. 9 millió négyzetkilométeren terül el, érintve Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Tunézia és Szudán területét. A Szahara a képen látható Algériában az ország 90%-át foglalja el. A vidék alatt jelentős olaj- és földgázmezők vannak, amelyek az országot Afrika egyik leggazdagabb államává teszik. Algéria területe egyébként összemérhető egész Nyugat-Európáéval; Szudán után ez a második legkiterjedtebb afrikai ország.

Az itt bemutatott látványos űrfelvételt a japán Daichi (ALOS) távérzékelő mesterséges holddal, annak is az AVNIR-2 műszerével készítették, 2009. június 24-én. A 10 m-es felbontású képeket szolgáltató detektor a látható és közeli infravörös tartományban érzékeny. A japán műhold felvételeinek földi vételében, elemzésében és gyakorlati használatában az Európai Űrügynökség (ESA) is partner.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018