Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Felhőgallér a rakéta körül
(Rovat: A hét képe, Orion, Ares, SLS - 2009.11.05 08:30.)

Legutóbb az Ares-I-X rakéta indításáról készült képeken láthattuk viszont azt a feltűnő és látványos alakzatot, amelynek tudományos neve Prandtl–Glauert-szingularitás.

A NASA új Ares-I rakétájának első próbaindítása során, a felemelkedés után 39 másodperccel sikerült elcsípnie a fotósnak az alábbi képen látható érdekes alakzatot. A rakétát körülölelő öv vagy gallér valójában egy mesterségesen előidézett felhő. A párás levegő nedvességtartalma hirtelen kicsapódik, nagyjából akkor, amikor a kecses, vékony, 100 méter magas rakéta sebessége meghaladja a légkörben érvényes hangsebességet (Mach 1).


Az Ares-I-X indítása 2009. október 28-án. A fehér gallér a rakéta felső részét övezi. (Kép: NASA / Scott Andrews)

A jelenséget más rakétaindításoknál, illetve szuperszonikus repülőgépek esetében is sikerült már lencsevégre kapni. Az űrhajózási vonatkozású képek közül talán a leghíresebb, amikor az Apollo-11 1969-es indításakor a 110 m-es Saturn-V rakéta körül jelent meg a gallér.


Armstong, Aldrin és Collins a Hold felé indul. (Kép: NASA)

Az űrrepülőgépek indításakor ugyancsak fel-feltűnik a felhőgallér.


Az Atlantis (STS-106) startja 2000 szeptemberében. A pillanatképet az űrrepülőgép indításáról készült film egyik képkockájából állították elő. (Kép: NASA)

A kicsapódó mikroszkopikus méretű vízcseppecskéket két nagynyomású levegőréteg ejti csapdába. Így alakul ki a vékony, fehér színű kondenzációs felhő. A kúp alakú lökéshullámok a rakéta felszínéről indulnak.

Az Ares-I-X kísérletben nem állt Föld körüli pályára űreszköz. A floridai Cape Canaveralből indított szuborbitális repülés során az új fejlesztésű hordozóeszköz egyes elemeit próbálták ki. A hasznos terhet szimuláló második fokozat leválásakor, két perccel a start után a rakéta a hangsebesség 4,7-szeresével repült. Az első fokozat ejtőernyők segítségével az Atlanti-óceánba zuhant, ahonnan tanulmányozásra kiemelték. (Mint később kiderült, a három fő fékezőernyő közül csak egy működött a terveknek megfelelően.) A második fokozat a leválás után továbbrepült, s távolabb csapódott a tengerbe. Az Ares-I rakéta és a tervezett Orion űrhajó az amerikai űrrepülőgépeket váltaná fel. A rendszer később, továbbfejlesztve a Hold elérésére is alkalmas lehetne. Az Ares és Orion fejlesztését magában foglaló Constellation program sorsa azonban bizonytalan. Jelenleg még nincs végleges döntés arról, hogy finanszírozza-e az amerikai kormányzat a jövőben ezt a programot.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020