Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Délutáni felhők az esőerdő fölött
(Rovat: A hét képe - 2009.08.28 10:00.)

Az esőerdőkben sem esik állandóan az eső. A száraz évszakban érdekes felhőminták is kialakulhatnak az Amazonas vidékén.

A Föld legnagyobb kiterjedésű esőerdője Dél-Amerikában, Amazóniában található. A száraz időszakban – júniusban, júliusban és augusztusban – több napfény éri a növényzetet. Ezért az – első hallásra talán furcsa módon – ilyenkor jobban fejlődik, több energiát tud felhasználni a fotoszintézishez.

A száraz évszakban a vastag felhőzet eltűnik az Amazonas vidékéről, helyét alkalmanként finomabb rajzolatú felhőalakzatok veszik át. Ilyesmi látható az alábbi képen, valamint a lenti kinagyított részleten is. A felvétel a NASA Aqua műholdjának MODIS detektorával készült, 2009. augusztus 19-én.



(Kép: J. Schmaltz / MODIS Rapid Response / NASA GSFC)

A kép olyan, mintha pattogatott kukoricát szórtak volna szét. A felhőpamacsok elsősorban az erdő fölött láthatók, a folyók fölött nem. A párát, amely ezekben a felhőkben kicsapódott, napközben a fák és más növények bocsátották ki. A fotoszintézis során a napfényből nyert energia hatására végső soron szén-dioxid és víz alakul át szénhidrátokká és oxigénné. A folyamat végén vízgőz is felszabadul: a felvett vizet a növények elpárologtatják. A meleg nap délutánjára a felemelkedő levegő által szállított pára a magasban lehűl és kicsapódik. Így keletkeznek az űrfelvételen is látható felhők.

A kondenzálódó vízgőz hőt ad le a környezetének, ami további felfelé emelkedő légáramlást gerjeszt. Az egyre több kicsapódó vízből idővel zivatarfelhők alakulnak ki – a felső kép tetején feltűnő nagyobb, összefüggő fehér foltok valószínűleg épp így jöttek létre.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020