Az európai SMOS műhold a talaj nedvességtartalmát és a tengervíz sótartalmát méri a mikrohullámú tartományban. Azonban helyenként illegális földi rádióadások nehezítik a munkáját.
Az SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) kezdeti eredményei igen látványosak, de egyes területeken nem várt akadályok nehezítik a pontos mérést. A műhold működése egy, a fedélzetén elhelyezett passzív radiométeren alapul, amely az L sávban, az 1400–1427 MHz-es frekvenciatartományban méri a Föld felszínéről érkező sugárzás erősségét. A mikrohullámú sugárzás ún. fényességi hőmérsékletéből lehet következtetni a szárazföldeken a talaj felső rétegének víztartalmára, a tengerek fölött pedig a víz sótartalmára.
Csakhogy az egyébként védett (tehát a földi szolgáltatások, például radarok, rádió- és tévéadók által elvileg nem használható) frekvenciasávban számos helyen erős sugárzás tapasztalható, ami jócskán elnyomja a természetes jeleket. A védett sávokban tapasztalható rádiófrekvenciás interferencia (RFI), ami például a rádiócsillagászok életét is megkeseríti, egyes helyeken különösen erős: lényegében elvakítja a műhold érzékeny sugárzásmérő műszerét. Ilyen terület például Spanyolország, amint azt az alábbi kép is illusztrálja.
A 2010 márciusában a spanyol területekről készült képen a színkódolás a sugárzás intenzitását mutatja. A kiterjedt vörös foltok mind zavaró interferenciát jeleznek a védett L sávban. (Kép: ESA)
Az ESA kezdeményezésére a spanyol és más európai hatóságok ellenőrzésekbe kezdtek, hogy betartassák a jogszabályokat és a frekvenciahasználatot szabályozó ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Távközlési Unió (International Telecommunications Union, ITU) előírásait. Ennek első eredményei már látszanak is, hiszen láthatóan lecsökkent a zavaró interferencia.
2010. júniusi SMOS-kép ugyanarról a területről. Ha nem is tűnt el teljesen, de csökkent a nem kívánt rádiófrekvenciás interferencia. (Kép: ESA)
Az SMOS méréseinek „melléktermékeként” előállt egy olyan világtérkép, amely a védett L sávban végzett illegális földi rádiósugárzást mutatja. A műhold mérései alapján néhány km-en belül lokalizálni lehet az RFI forrásait. Ezzel az információval felvértezve a rádióspektrum védelméért felelős helyi hatóságok már el tudnak indulni terepi méréseket végezni, a forrásokat pontosan beazonosítani. Az alábbi térképen jól látható, hogy míg a legtöbb hely az előírásoknak megfelelően „sötét”, addig például Dél-Európában, Ázsiában és a Közép-Keleten, valamit számos part menti zónában igen erős a zavaró interferencia.
(Kép: CESBIO)
Az RFI két fő okra vezethető vissza. Egyrészt illegális sugárzásra közvetlenül az 1400–1427 MHz-es tartományban. Másrészt a szomszédos sávokban sugárzott adásokra, amelyek szabálytalanul átszűrődnek a védett tartományba is.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Készül az ESA új földmegfigyelő műholdja
Kettős európai start
Az első „vizes” képek
Az SMOS harcban a zavaró interferencia ellen (ESA)
Nemrég számoltunk be a Föld gravitációs terét vizsgáló európai műhold július óta tartó számítógépes hibájáról, amit most az ESA szakembereinek sikerült kijavítani.
