Sikeresen bekapcsoltak a Naprendszerből kifelé tartó, eddig hibernált amerikai űrszonda fedélzeti berendezései. Indulnak az előkészületek a következő randevúra.
Mint ismeretes, a Plútót és holdrendszerét 2015 júliusában sikeresen vizsgáló New Horizons új tudományos célpont felé tart. A 2014 MU69 jelzésű, nem hivatalosan, egy közönségszavazás alapján immár Ultima Thule néven is emlegetett Kuiper-övbeli égitest mellett 2019. január 1-jén repül el. A Földtől immár több mint 6 milliárd km-re repülő űrszonda közel fél éves (pontosan 165 napos) nyugalmi állapotból ébredt fel június 4-én, az előre beprogramozott menetrend szerint. Az ezt igazoló rádióadás a nagy távolság miatt közel 6 óra múlva érkezett meg a földi követőállomásra. A jelek szerint a radioizotópos termoelektromos generátorral működő, a Földről még 2006 elején startolt űreszköz fedélzeti rendszerei jól működnek.
(Fantáziakép: NASA / JHUAPL / SWRI)
A New Horizons irányítói a december vége óta tartó hibernációt azért rendelték el, hogy takarékoskodjanak az üzemanyaggal, miközben pontosan megtervezik a célpont megközelítését. A most következő két hónap a műszerek ellenőrzésével, új parancsok feltöltésével telik majd. A pályamódosító manőverek sorozata augusztus végén kezdődhet. A célpont pozíciója nem eléggé pontosan ismert, ezért a New Horizons navigációs kamerájával készítendő felvételeknek alapvető szerepe lesz a pálya finomhangolásában. A főbb manővereket várhatóan októbertől decemberig végzik az űrszonda hajtóművének többszöri beindításával.
A kutatók elképzelései szerint az Ultima Thule a Naprendszer ősi, 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotait konzerváló, fagyos kis égitest lehet. Nagy távolsága és kis mérete miatt földi csillagászati megfigyelésekkel csak korlátozott információt lehet róla gyűjteni, de a közelmúltban így is olyan okkultációs mérésekről számoltak be, amelyek alapján egy elnyúlt, vagy akár egy kettős, esetleg hármas égitestől lehet szó. A 2014 MU69 (Ultima Thule) mérete és a New Horizons szonda nagy sebessége miatt ezt az izgalmas kérdést csak nem sokkal – hetekkel, de talán csak napokkal – a legnagyobb közelség előtt lehet majd megválaszolni.
Az irányítók szeretnék az űrszondát 3500 km-es közelségben elvezetni a kis égitest(ek) mellett, feltéve, ha menet közben nem derül ki, hogy ez kockázatos, például kis holdak vagy törmelékgyűrű jelenléte miatt. Ez esetben készen állnak majd arra, hogy akár 10 ezer km-re repüljenek el az Ultima Thule mellett. Ez utóbbi, biztonságos koreográfia hátránya viszont, hogy a tudományos méréseknél és képkészítésnél veszítenének a felbontásból. Mindezt december közepéig tudják majd eldönteni. Összehasonlításképp: a New Horizons a Plútó mellett 12,5 ezer km-es legkisebb távolságban repült el (annak idején ott is tartottak törmelékkel való ütközéstől, de szerencsére nem keletkezett kár az űreszközben). Így ha minden jól megy, az Ultima Thule képeinek felszíni felbontása jobb lesz, mint a nála mintegy 100-szor nagyobb törpebolygóról, a Plútóról készített felvételeké.
A hibernációból való felébredés idején a New Horizons még 262 millió km-re volt a következő célpontjától, amely kb. 1,6 milliárd km-re van távolabb a Plútónál. A távolság azonban rohamosan, naponta több mint 1,2 millió km-rel csökken. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kráterek, kanyonok, hegyek
Izgalmas célpont felé tart a New Horizons
Két égitest egy „áráért”?
A Plútó után
New Horizons: célpont kerestetik
Visszatért a hibernációból a NASA New Horizons szondája (Spaceflight Now)
A NASA Plútónál járt űrszondája már többször is történelmet írt. Ezúttal képekkel.
