No nem a Plútó és holdrendszere, ahová 2015 júliusában ér el az űrszonda – az már megvan. Utána viszont jó lenne meglátogatni valamit a Kuiper-övben. Még nem tudni, mit...
Az idő pedig vészesen fogy. Így legújabban már a Hubble-űrtávcső megfigyelési idejének egy részét is arra használják – egyelőre tesztjelleggel –, hogy a külső Naprendszer kis égitestjei közül olyat fedezzenek fel, amely a Plútó melletti elrepülést követően az amerikai űrszonda második célpontjaként jöhetne szóba. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján túl húzódó, kis méretű, jeges égitestekkel benépesített övezet. Tudományos szempontból nyilvánvalóan igen érdekes és hasznos lenne, ha a Plútón kívül legalább egy másik égitestet is közelről tudnának vizsgálni a térségben a 2006 januárjában indított szonda műszereivel. Ezek az objektumok megőrizhették azt az ősi állapotukat, amelyben a bolygórendszerünk kialakulásának idején, 4,6 milliárd évvel ezelőtt voltak.
A New Horizons űrszonda a Naprendszer külső vidékén. A vizsgálatokra alkalmas célpontok korántsem olyan sűrűn sorakoznak, mint ahogy azt a rajzoló elképzelte... (Fantáziakép: JHU APL / SwRI)
Eddig a földi távcsöves keresések nem mutattak olyan Kuiper-objektumot, amely a New Horizons útjába eshetne. Felfedeztek ugyan belőlük vagy ötvenet, de egyikük sincs olyan pozícióban, hogy esély volna közelről megvizsgálni a Naprendszerből kifelé száguldó űrszondával. Ezért most halványabb égitestekre is kiterjesztik a kutatást. Egy tipikus Kuiper-objektum átmérője nem nagyobb, mint néhányszor tíz vagy száz kilométer, felszíne pedig szénfekete. Így a keresés szinte olyan, mintha egy tűt kellene megtalálni a szénakazalban. A kazal helyét legalább ismerik, az a Nyilas csillagkép irányában található... A NASA szakembereinek becslése szerint a Hubble bevonásával 40%-ról 90%-ra nő az esélye, hogy végül sikerül egy alkalmas másodlagos célpontot találni a New Horizons számára.
A Hubble-űrtávcső észlelési idejére sokszoros túljelentkezéssel pályáznak a világ csillagászai, a javaslatokat szakértői bizottságok értékelik és rangsorolják. A New Horizons kutatócsapatának is be kellett szállnia a versenybe a távcsőidőért. A Hubble egyébként már eddig is sok megfigyeléssel és felfedezéssel támogatta a Plútóhoz indított űrszondás küldetés tudományos céljait, például segítségével fedezték fel az elmúlt években a törpebolygó négy újabb, apró holdját. Ugyancsak végeztek megfigyeléseket arra vonatkozóan, hogy lehet-e egy porgyűrű az égitest körül, ami potenciális veszélyt jelenthet a nagy sebességgel elrepülő űrszondára. Az eddigi legrészletesebb „térképet” a Plútó felszínéről szintén a Hubble-űrteleszkóp adatai alapján állították össze. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ismerje meg a New Horizons
űrszondát és célpontját!
A Plútó felé száguld az első
atomhajtású űrszonda!
Fél éve indult a New Horizons
Venetia a Plútóhoz megy
Már látszik a Plútó
A Jupiterhez ért a New Horizons
A Jupiter gyűrűje közelről
A Jupiter felhői - ahogy a New Horizons látta
Félúton a Plútó felé – először, de nem utoljára
1 milliárd 580 millió kilométer
Nix és Hydra
A Plútó negyedik holdja
A Plútó ötödik holdja
Előre aggódnak a törmelékek miatt
Pillantás(ok) a Plútóra
Második célpontot keres a Plútó-szondának a Hubble (New Scientist)
A Plútóhoz 2015-ben érkező New Horizons szonda a vártnál több anyaggal találkozhat a törpebolygó körül, s akár egy apró darabbal való ütközése is végzetes lehet.
