14 hónap és több mint 450 manőver után hamarosan eléri tervezett pályáját az amerikai AEHF-1, egy újfajta katonai távközlési műholdtípus első képviselője.
Az Amerikai Légierő által üzemeltetett AEHF-1 (Advanced Extremely High Frequency satellite-1) tavaly augusztus 14-én startolt Floridából, egy Atlas-5 rakétával. A rakéta teljesítette feladatát, elnyúlt átmeneti, ún. szuperszinkron pályára helyezte az űreszközt. Innen saját fedélzeti hajtóműveinek segítségével kellett volna kialakítania végleges geoszinkron pályáját. Az első lépésben a fedélzeten elhelyezett hagyományos, nagy tolóerejű kémiai hajtómű feladata lett volna a földközelpont megemelése és a pályahajlás csökkentése. Utána egy sokkal kisebb tolóerő kifejtésére képes, de a kis tömegű hajtóanyag (xenon) miatt hatékony ionhajtóművek négy hétig tartó folyamatos működésével alakult volna ki a kör alakú, 4,8°-os hajlásszögű geoszinkron pálya (magassága kb. 36 ezer km). Az AEHF-1 a tervek szerint a start után bő 100 nappal érte volna el geoszinkron helyzetét, 90° nyugati hosszúság fölött.
A fő hajtómű azonban csődöt mondott. Mint a későbbi vizsgálatok kiderítették, fatális gyártási hiba történt. A jelentés szerint a legvalószínűbb ok, hogy a folyékony üzemanyagot továbbító vezetékben idegen anyag, egy rongydarab maradhatott, ami miatt az eltömődött. Így hajtóanyag híján nem tudták megemelni a műholdpálya földközelpontját. A feladat részben a kb. 20-szor gyengébb manőverező hajtóművekre, de főleg a még azoknál is majdnem százszor kisebb tolóerőt nyújtó ionhajtóművekre hárult. Nem meglepő tehát, hogy a műhold útja a geoszinkron pályáig sokkal tovább tartott, mint azt eredetileg tervezték.
(Fantáziakép: Lockheed Martin)
A meglepő inkább az, hogy végül a szakembereknek – bonyolult manőversorozatok után – sikerült megmenteni a műholdat. Most úgy tűnik, az AEHF-1 október végére végre befejezheti kalandos útját. Tervezett pozíciójába érve elkezdik aktiválni és tesztelni fedélzeti távközlési berendezéseit, és 2012 márciusában szolgálatba léphet. Bár a xenon hajtóanyagból az eltelt bő egy év alatt jelentős mennyiség elfogyott, a földi irányítók szerint még mindig maradt annyi tartalék a műholdon, hogy az ettől még kitöltheti teljes 14 éves működési élettartamát.
Ez és a később indítandó AEHF műholdak az elöregedő amerikai Milstar rendszer holdjait váltják majd fel fokozatosan. Egyetlen új AEHF műhold adattovábbító kapacitása is meghaladja a Milstar öt műholdjáét együttvéve. A modern űreszközökkel az amerikai és egyes szövetséges haderők, a parancsnokság és a legfelső politikai vezetés biztonságos, gyors, zavarásmentes, titkosított kommunikációját oldják meg. Az AEHF-1 sikeres működésbe állása után, április végén tervezik indítani a sorozat második tagját, ugyancsak egy Atlas-5 rakéta hátán. Megfelelően elhelyezett négy ilyen műholddal lehet globális lefedettséget elérni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mentőakció egy katonai műholdért
Űrtechnika a háborúban: a Milstar
Az AEHF-1 lassan eléri tervezett pályáját (Spaceflight Now)
Az ESA mérnökei szokatlan eljárással voltak kénytelenek elkerülni a Föld körüli magnetoszférát és plazmakörnyezetet vizsgáló Cluster műholdnégyes elvesztését.
