Az elmúlt negyed évszázad alatt Szaúd-Arábia északi részén egyre nagyobb területeket hódít el a sivatagtól az öntözéses növénytermesztés. Az akár 1 km mélyből kinyert víz azonban talán 50 évig sem lesz elegendő ennek a fenntartásához.
Az alább bemutatott Landsat műholdfelvételek tanúsága szerint 1987 és 2012 között látványosan átalakult a táj képe. Szaúd-Arábiában a mélyfúrásokból származó vizet – ami ott értékesebb, mint a kőolaj – gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek termesztéséhez használják. Az évről évre gyarapodó számú mezőgazdasági parcellák jól felismerhetők az űrfelvételeken. Jellegzetes kör alakjuk oka, hogy a kutakból a vizet egy hosszú, körbe forgó csővezeték segítségével juttatják el a növényekhez. Ahova elér a víz, ott megél a vegetáció, locsolás nélkül azonban marad a sivatag.
A hamis színezésű képek sorozatának egyes darabjai 1987-ben, 1991-ben, 2000-ben és 2012-ben készültek, a január és március közötti időszakban, ugyanarról a területről (Wadi As-Sirhan-medence, Szaúd-Arábia), az amerikai Landsat-4, -5 és -7 jelzésű földmegfigyelő műholdak hasonló elven működő, több hullámsávban érzékeny műszereivel. A kör alakú területek átmérője kb. 1 km. (Kép: NASA / USGS / Robert Simmon, Jesse Allen)
A Landsat műholdak érzékelői (Thematic Mapper és Enhanced Thematic Mapper Plus) a földfelszínről visszaverődő sugárzást detektálják az infravörös és látható fény több hullámhosszán. Ezeknek a képeknek a kombinációjából kideríthető, hogy mi borítja a felszínt. Az itteni képeken például az élő növényzet zöld, a már kiszáradt vegetáció vagy a parlagon levő területek színe a rozsdabarnába hajlik. A környező kopár, száraz, főleg sivatagi terület sárgás, rózsaszínes és lilás árnyalatokat vesz fel.
A víz, amivel a növényeket öntözik, a legutolsó jégkorszakból származik, mintegy 20 ezer évvel ezelőttről. A jelenkori homoktenger alatt akár 1000 m-es mélységben húzódó kőzetekben tárolódott el. Pontosan senki sem tudja, hogy mekkorák ezek a víztartalékok Szaúd-Arábiában – a becslések 252 és 870 köbkilométer között változnak –, de annyi biztos, hogy nem bánnak velük takarékosan. A szakemberek szerint még mintegy 50 évig termelhető ki a víz gazdaságosan. Mivel az éves csapadékmennyiség csupán 100-200 mm, a víztározó rétegek utántöltődésére nincs remény. Egy 2006-os tanulmány szerint Szaúd-Arábiában mindössze 2,4 km3 megújuló forrásból származó felszíni vizet használtak fel, miközben az emberi fogyasztás, az ipari és mezőgazdasági felhasználás 23,7 km3 volt – a különbséget a mélyfúrású kutakból pótolták. A sivatagi mezőgazdaság felfuttatása 1980 és 2006 közt megtriplázta az öntözésre használt víz mennyiségét, 6,8 km3-ról 21 km3-re. Ez tehát az űrfelvételeken látható, szaporodó „gabonakörök”, mesterséges oázisok ára.
Az Európai Űrügynökség (ESA) a témával foglalkozó rövid filmje – hasonló, de más módon színezett Landsat műholdképek bemutatásával. (Film: ESA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ki hogy műveli a földjét?
„Gabonakörök” a szaúdi sivatagban (NASA EO)
Dél-Olaszország mezőgazdaságáról híres Campania régiójában műholdas távérzékelési adatok felhasználásával sikerült csökkenteni a felhasznált öntözővíz mennyiségét.
