A bolygó körül keringő MESSENGER szonda meghosszabbított programja során még alacsonyabb pályáról végez majd megfigyeléseket. A magasságát már sikeresen lecsökkentették.
A NASA Merkúr-szondája, a MESSENGER 2011 márciusában állt pályára a Naprendszer legbelső bolygója körül – elsőként az űrkutatás történetében. Eredetileg egy évesre tervezett tudományos programját sikerrel végrehajtotta. Műszaki állapota lehetővé tette, hogy a küldetést még egy évvel meghosszabbítsák. Az újabb egy év alatt még több részletet mutató képeket, és még nagyobb térbeli felbontású egyéb méréseket szeretnének végezni, például a felszín anyagi összetételéről. Ezért az eddigi 11,6 órás periódusú pályát a múlt héten 8 órásra változtatták. A hétfőn és pénteken végrehajtott két manőver után el is fogyott a fő hajtómű működtetéséhez a fedélzeten még rendelkezésre álló oxidáló anyag.
(Fantáziakép: NASA / JHU APL / Carnegie Institution of Washington)
Az új pályán a MESSENGER felszín feletti magassága kb. 280 km és 10 300 km között változik. A továbbra is elnyúlt, de alacsonyabb pálya lehetővé teszi, hogy a felszínközeli szakaszán nagyobb felbontású felvételeket a bolygóról. A MESSENGER a Merkúr körül keringve eddig mintegy 88 ezer képet „szállított”, a hátralevő időszaktól további 80 ezret remélnek.
A meghosszabbított programban kitűzött célok között előkelő helyen szerepel a Merkúr geológiai történetének jobb megértése, a vulkanizmus leállási idejének meghatározása, a geológiai értelemben vett közelmúlt felszínmozgásainak kutatása. A kutatók ugyancsak fontosnak tartják a bolygó igen vékony légkörének és a magnetoszférának a megismerését. Ahogy a Nap aktivitási ciklusa közeledik a maximumhoz, tanulmányozni lehet a csillag hatásának változását a hozzá legközelebb keringő bolygóra.
Az első működési év során a MESSENGER gamma- és röntgen-spektrométere segítségével kiderítették egyes kémiai elemek (például a magnézium, a kén, a kalcium, a kálium) előfordulási arányait. Most azon van a sor, hogy a finomabb felbontású mérések segítségével ezek térbeli változásait is jobban fel tudják térképezni, és esetleg kapcsolatba hozni a felszíni alakzatokkal. Mindettől a Merkúr kérgének keletkezésére vonatkozó információt remélnek. A következő egy év során az is kiderülhet, hogy valóban van-e vízjég az általában igen forró bolygó egyes sarkvidéki krátereinek mélyén, ahová sosem süt be a nap.
A Merkúr felszínének hamis színes mozaikképét az első év alatt, különféle hullámhosszakon végzett mérésekből állították össze. A színkülönbségek jól kiemelik a felszín ásványi összetételének nagy skálájú eltéréseit. A térkép alapján további, részletesebb vizsgálatokra érdemes területeket is ki tudnak választani. (Kép: NASA / JHU APL / Carnegie Institution of Washington)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Van-e jég a Merkúron?
A Merkúr „újrafelfedezése”
2418 nap után: Merkúr, végállomás
30 év után űrszonda indult a Merkúrhoz
Közelebb kering a Merkúrhoz a MESSENGER (Spaceflight Now)
A Naprendszer legbelső, helyenként igen forró felszíni hőmérsékletű bolygóján is lehet vízjég, az állandóan árnyékos sarkvidéki kráterekben. A MESSENGER szonda közel áll a régóta élő feltételezés bizonyításához.
