Épül az első magyar műhold (4. rész)

A műhold a világűrben mostoha körülmények közé kerül. Ráadásul még pénzt is kell szerezni a megvalósításához...

Extrém körülmények
A tervezés fontos sajátossága az űrbeli körülményekre való felkészülés. A kozmikus sugárzás a legtöbb alkatrész esetében nem kíván meg extra követelményeket, egyszerű, boltban megvásárolható dolgokat lehet használni. A memóriák a legkényesebbek ebből a szempontból, de az átlagos dózist (az adatok rendelkezésre állnak az ESA, az Európai Űrügynökség adatbázisában) megfelelő borítás alkalmazásával a tervezett működési időtartam alatt (három hét) kibírják. A műholdat 1 mm vastag speciális, repülőgép-alumíniumból készítik, a PCB-k tűziónozva lesznek. Extrém esetekre persze nem lehet felkészülni, kaphat a műhold akkora sugárzást, amit már nem visel el, ez a projekt végét jelentené. Fontosabb a hőháztartás kontrollálása, az alkatrészek számára előírt hőmérséklet biztosítása. Mivel az űrben konvekció jelensége levegő hiányában nem lép fel, csak az érintkező eszközök közötti hővezetés és hősugárzás van (aminek jóval kisebb a hatásfoka), így hihetetlenül felhevülhetnek a meghibásodott alkatrészek (például a meander vonalban rögzített fűtőszálak is ezért vannak 200 fokra méretezve, holott csak 20 fokra kell fűteniük). A hűtéshez pedig a belső áramkörök úgy vannak kialakítva, hogy a hőt át tudják adni a borításnak. A műholdnak az a része, amit nem süt a Nap, sugárzással le tudja adni ezt a hőt a 3 K hőmérsékletű űrnek.

Az egyéb technológiai követelményeket már korábban rögzítették (forraszanyagok, szigetelésköz, ragasztók típusa, stb.), így ezeket csak be kell tartani.

Az anyagiak
Bár a csoport tagjai mind társadalmi munkában dolgoznak a projekten, úgy gondolják, hogy ez a befektetett munka a későbbi karrierjük során jó eséllyel megtérül. Ennek ellenére egy ilyen műhold építésének súlyos anyagi vonzatai vannak, amit a készítő csapat különböző forrásokból igyekezett előteremteni. A projekt kezdetén a lehető legtöbb alkatrészből mintát rendeltek, a költségeket csökkentve. A kezdetektől fogva igyekeztek szponzorokat találni a feladathoz, később egyre kevesebb mintarendelésre volt szükség, egyre több alkatrészt tudtak saját maguk megvenni.

Az idők során a projekt sokféle támogatásban részesült, attól kezdve, hogy Franciaországból kaptak ingyen vezető ragasztót. Mostanra eljutottak odáig, hogy több, viszonylag nagyobb támogatót megnyertek az ügynek. A támogatások között két nagy lépés is volt. Az egyik az, hogy mintaként kaptak űrkvalifikált, háromrétegű gallium-arzenid napelemeket, melyek 28%-os hatásfokúak (ugyanilyenek találhatók a Spirit marsjárón is, vagy épp a Herschel-űrtávcsövön), szemben a normál, 6-17%-os hatásfokú darabokkal. Ezek megvétele több milliós tételt rótt volna a fejlesztőkre.

A másik a szerkezet megtervezésének felajánlása volt. Egy gépészeti tervező cégnél úgy gondolták, van ez egy annyira innovatív projekt, hogy érdemes támogatni. Gyakorlatilag CAD szoftverben megrajzolták az összes modult, panelt, vezetékezést, ez kicsit több, mint egy évi munkája volt egy-két mérnöknek a cégnél. Ennyi mérnöki munkaóra szintén sok millió forintba került volna. A jövőben tervbe van véve az is, hogy ezzel a gépészeti céggel, illetve a gépészkarral – akikkel menet közben szintén felvették a kapcsolatot – összedolgoznak, ami a cégnek munkaerőt, a projektnek pedig további segítséget nyújt. A legnagyobb anyagi jellegű szponzorációk mellett sok egyéb helyről érkeztek még felajánlások. A NYÁK-ok legyártása – mivel műholdanként öt-hat négyrétegű NYÁK-ra van szükségük – szintén milliós tétel.

A műhold elkészülte után nagyon komoly tesztprocedúrát kell végigjárni, amire szigorú előírások vonatkoznak: csak minősített teszthelyeken végezhetők el, a művelet után pedig az előírásnak megfelelő dokumentáció-sort kell benyújtani a követelmények teljesítéséről. A jelenlegi állás szerint ezeket a teszteket is el tudják végezni Magyarországon, támogatásból. Az anyagi források biztosítása az egyetemen keresztül is történhet. Tanszékeknek van arra lehetőségük, hogy szakképzési hozzájárulást szerezzenek különböző vállalatoktól. Ez a cégeknek azért jó, mert nekik gyakorlatilag nem kerül semmibe, ezt vagy az államnak fizetik be, vagy támogatnak egy arra alkalmas szervezetet. Egy másik támogatási lehetőség az ún. innovációs járulék, amit nagyobb cégeknek van lehetőségük nyújtani. Ez úgymond egy adófajta, amit fel lehet használni saját kutatási témára. Itt különféle űrkutatási témában tevékenykedő, szakmabeli cégekről van szó. Volt olyan támogató is, aki a weblapon felsorolt támogatási lehetőségeken felbuzdulva jelentkezett, hogy hozzájárulna a költségekhez, de például a Műegyetemi Rádióklubon keresztül már adó 1%-os felajánlásra is lehetőség van. Annak ellenére, hogy sokszor a projekttagok sem látták előre, hogy egy adott kiadást milyen módon fognak előteremteni a következő héten, pénzbeli problémák nem akadályozták súlyosan a projekt előremenetelét. Az alkatrész- és gyártási költségekre már van fedezetük, de a starthoz és az ahhoz kapcsolódó költségekhez még keresnek támogatókat.

(Folytatjuk!)

Bodó Zsófia, Perlaky Zoltán, Szabó Ádám, Zovits Ádám

Az írás az Impulzusban, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapjában jelent meg a 2008/2009-es tanév tavaszi félévében.

Kapcsolódó cikkek:
Épül az első magyar műhold (1. rész)
Épül az első magyar műhold (2. rész)
Épül az első magyar műhold (3. rész)
Épül az első magyar műhold (5. rész)

Kapcsolódó linkek:
Masat-1 honlap