November 30-ig tekinthető meg a TIT Budapesti Planetáriumában az az új kiállítás, ami a tudományt, a tudományos kutatást szeretné népszerűsíteni. A szervezőknek minden okuk megvan a büszkeségre, a kiállítás újszerűségével magával ragadja a látogatót.
(képek: Horváth-Gesztesi archív)
Borult időben, szemerkélő esőben érkeztem meg a Planetáriumba. Egy kiállítás megnyitójára jöttem. Megérte: a „Nyomvallató tudomány” című interakív kiállítás minden várakozásom felülmúlta.
Nincs túl nagy hazai hagyománya a természettudományos kiállításoknak. Ha vannak is ilyenek, azok nem eléggé magával ragadóak és legfeljebb a „kötelező iskolai kirándulás” keretében látogatják őket. No persze tisztelet a kivételnek, így a Csodák Palotájának is, ami „kézzelfoghatóságával” elérte, hogy megszeressék.
A Sylvain Cazaubon és Alain Grycan francia szakemberek által készített utazó kiállítás telitalálat azok számára, akik egyszerűen csak kíváncsiak a minket körülvevő világra. Arra, honnan jöttünk és hogy hova tartunk. Arra, hogy a tudománynak milyen eszközei vannak arra, hogy válaszolhasson ezekre a kérdésekre.
A hivatalos megnyitó november 23-án délután negyed egykor kezdődött. Horváth András csillagásznak, a Planetárium igazgatójának (a képen jobbra) köszöntő szavai után Gergely János akadémikus, a TIT alelnöke nyitotta meg a kiállítást. Gergely János a megnyitó előtt megtekintette a kiállított tárgyakat, s ezzel kapcsolatban elmondta: „Kicsinek tűnő kiállításnak vagyunk a látogatói; a cím (Nyomvallató tudomány) alapján leginkább egy detektívregényre gondolhatunk. Meglepő, hogy az ember azt hiszi, percek alatt végez, de az első vitrin után rájön, itt órákat lehet eltölteni.” Mint az alelnök kitért rá, a tudomány fejlődésében rendkívüli jelentőséggel bírnak a nyomok. Ez a kiállítás pedig épp azt mutatja meg, hogy ezeket a nyomokat (legyenek azok ókori szagminták, ékírásos agyagtáblák, középkori könyvek vagy a marsjárók legújabb felvételei) miképp értelmezi a tudomány. Gergely gondolatai után Horváth András mondott köszönetet a kiállítás alkotói számára, a két francia szakembernek és a Lugosi családnak, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy a kiállítás megrendezésére sor kerülhetett, és hogy a látogatók magyarul is elolvashatják a kiírt segédletet, egyébként hibátlan fordítással.
A kiállításon nem csak láthatjuk, de megfoghatjuk, kipróbálhatjuk és megszagolhatjuk a tárgyakat. Csak ízelítőként, a teljesség igénye nélkül néhány téma: képet kaphatunk a Mars-kutatás eredményeinek értelmezéséről; „kipróbálhatjuk”, hogy hat a kozmikus sugárzás; láthatóvá tehetjük az ujjlenyomatokat; megvizsgálhatunk különböző lőszerbecsapódásokat; tanulmányozhatjuk a DNS egy részét maketten; 25 millió éves teknőssel találkozhatunk; megtudhatjuk, miért látható a levegőből sok ókori épület alaprajza (egy gall-római villával illusztrálva); de megszagolhatjuk, milyen a középkori bibliákban rejlő tömjénfüst vagy az ókori sírokban talált koriander illata). A gyerekeknek igazi élmény, hogy gyurma segítségével maguk is különböző „nyomokat” állíthatnak elő séma alapján.
Milyen lenne a világ nyomok nélkül? Ezt a kérdést teszi fel bennünk, nekünk a kiállítás. Ahogy Gergely János utalt rá, bárhova nyúl a geológus, bárhova néz a csillagász, nyomokat vizsgál. A kiállítás megtekintése után a kérdés talán így formálódik át: Lenne-e egyáltalán világ nyomok nélkül? Így hát apukák, anyukák és tanárok – valamint mindenki, akit érdekel a tudomány – útra fel, mutassák meg a gyerekeknek a Planetárium új kiállítását, akár esik, akár fúj, mert megéri! A kiállítás november 30-ig hétfő kivételével 9-17 óráig tekinthető meg. (Érdemes egybekötni a Planetárium előadásaival.)
Mától egy hétig látogatható a TIT Budapesti Planetáriumában az interaktív tudományos kiállítás.
