1980. május 26-án eljött a nap, magyar űrhajós startolt az űrbe. A tömegtájékoztatási gőzhenger beindult, Farkas „Berci” nemzeti hős lett.
A bolgár űrhajós repülése után hamar megtalálták a hibát, módosították a hajtóművet, majd megtörtént az új alaplegénység – Leonyid Popov és az előző alaplegénység tagjaként 185 napot fenn töltő Valerij Rjumin – feljuttatása is a Szojuz-35-tel. Kubászovnak és Farkas Bertalannak még ki kellett várnia a második generációs Szojuz, a Szojuz-T típus első repülését és egy Progressz teherűrhajó dokkolását a Szaljut-6-hoz, hogy 1980. május 26. estéjén felszállhassanak Bajkonurból. A Szojuz-36 felszállása tökéletesen sikerült. Magyarország fél óra múltán értesülhetett a nagy hírről: magyar űrhajós jár az űrben! Addigra Valerij Kubászov parancsnok és Farkas Bertalan kutató űrhajós Föld körüli pályán keringett.
Az első nap a Szojuzban telt, a start után több mint egy nappal, május 27-én 21 óra 56 perckor kapcsolódott össze a nemzetközi űrhajó a Szaljut-6–Szojuz-35 komplexummal. Rövid ellenőrzéseket követően a legénység kinyitotta az átjáróajtókat és a látogató űrhajósok kezet rázhattak az alaplegénység két tagjával. Másnap pedig elkezdődhetett a tudományos program, ami a magyar kísérleteket is tartalmazta. A kísérletsorozat sokszor olyan zsúfolt volt, hogy a legénységnek alig maradt 3-4 órányi alvásideje.
Az első űrállomáson töltött teljes napon a MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportja által kifejlesztett Interferon nevű műszerekkel mérték az űrhajósok, hogy a súlytalanság milyen hatással van a szervezet által vírusfertőzések esetén termelt, az immunrendszert támogató interferon nevű fehérjék termelődésére. Egy másik biológiai kísérlet az emberi szervezetet érő kozmikus sugárzás mérésére szolgált. Egy, a KFKI Atomenergia Kutatóintézet szakemberei által konstruált termolumineszcens dózismérő és kiolvasó berendezés segítségével az emberi testet ért sugárzás többszöri mérését végezték el a Doza kísérlet keretében. Ebben az volt az újdonság, hogy a kiolvasást rögtön meg lehetett ejteni (szemben az addig létező technikákkal, amelyekkel csak a hazatérést követően, utólag). A „termolumineszcens dózismérő és kiolvasó berendezés” neve pedig nem volt más: Pille. Azaz ez a repülés volt a ma világszerte használatos kis műszer első alkalmazása. A nap záróakkordjaként sor került az első fémolvasztási kísérletre is a Szaljut Szplav nevű kemencéjében. Egy másik kísérletben az űrállomás Krisztall nevű kemencéjében az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet Eötvös kísérletében félvezető egykristályokat növesztettek. A kísérletektől azt várták, hogy a kristályokban a súlytalanságban egyenletesen fognak eloszlani egyes atomok. Természetesen a repülés propaganda része sem maradhatott el, Farkas Bertalan tévéközvetítésben számolt be a Magyar Televízió nézőinek az űrélet tapasztalatairól. A magyar űrhajós láthatóan nagyon hamar és jól alkalmazkodott a súlytalanság körülményeihez (a sajtó által szívesen terjesztett legenda szerint sokkal jobban, mint a parancsnok Kubászov).
A második nap folytatták ez előző napi kísérleteket: tovább figyelték az interferon fehérje képződését, és a Szplav és Krisztal nevű kemencékkel folytatódtak a fémolvasztási kísérletek. A Szplavban a Vasipari Kutató Intézet Bealuca programját végezték el, amelyben eltérő fajsúlyú fémek, alumínium és 4 százaléknyi réz olvasztását figyelték meg, hogy hogyan viselkedik az ötvözet különböző hevítési körülmények és a súlytalanság hatására. Este pszichológiai teszt részesei lehettek az űrhajósok, az Oprosz kísérletben az űrhajósok mentális alkalmazkodását vizsgálták az űrbeli körülményekhez egy kérdőív kitöltése által. Ezen a napon elkezdődött a földfelszín megfigyelése is. A Bioszféra-M jelű, a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ által fejlesztett megfigyelési programban óceáni partszakaszokat, vulkánokat, ciklonokat, viharokat figyeltek meg. Farkas Bertalan kedvencei az óceánok voltak, leginkább a Falkland-szigetek körüli áramlatokat vizsgálta. Estére két feladat maradt: előbb az űrkomplexum pályáját emelték meg 4 km-rel, végül pedig a képernyők előtt tolongó magyarokat elégítették ki az űrhajósok, a nap eseményeit összefoglaló tévéadással.
A harmadik nap volt talán a legzsúfoltabb az egész utazás során. A nap jó része a földmegfigyelési programokkal telt. Az előző nap elkezdett Bioszféra-M folytatása mellett egy új műszert is beüzemeltek. Az MKF-6M jelű kamera megfigyelési programja csak félig volt magyar, maga a műszer a jénai Carl Zeiss művek terméke volt, a Szaljut-6 (és később a -7, majd a Mir) standard műszerének számított. Segítségével hat különböző filmkazettára hat egyedi hullámhossz-tartományban lehetett megfigyeléseket végezni. A feladat a növényzet, a talaj és az ásványkincsek előfordulásának vizsgálata volt, amelynek programját a Földmérési Intézet, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az ELTE tanszékei, az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete állította össze. Külön megfigyelési programot jelentett az Eutróf program, amelyben a Balaton akkortájt kritikus szennyeződését vizsgálták az űrhajósok.
Este a szokásossá vált sajtótájékoztató következett, amely sokkal nagyobb szabású volt, mint az előzőek, és megnyílt a repülés protokoll része is. Ezúttal a nemzetközi sajtó is helyet kapott a moszkvai sajtóközpontban és a külföldi újságírók is kérdéseket intézhettek a magyar űrhajóshoz. A kérdéseket követően Farkas Bertalan bemutatta a magával hozott protokoll-tárgyakat. Előkerült egy kis másolat a budapesti felszabadulási emlékműről, illetve egy ugyanilyen kis makett a csepeli szikratávíróról, jónéhány KISZ-, úttörő- és MSZBT- (Magyar-Szovjet Baráti Társaság) jelvény. A kutató űrhajósnak kisebbfajta könyvtára is „nyílt”, persze az űrrepülésekhez illő módon, „súlytakarékos” minikönyvekből: az Internacionálé, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya és a Lenini Békedekrétum egy-egy példánya. És még valami került elő űrhajósunk személyes poggyászából: egy maréknyi abból a drága földből, ami a hazát jelenti, egy zacskónyi szabolcsi föld. A tévéközvetítés a késő éjszakába nyúlt, az űrhajósok csak a tervezett időpont után térhettek nyugovóra.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
Pörkölt és rakott káposzta az űrben – 30 éve repült az első magyar űrhajós (1. rész)
Pörkölt és rakott káposzta az űrben – 30 éve repült az első magyar űrhajós (2. rész)
Pörkölt és rakott káposzta az űrben – 30 éve repült az első magyar űrhajós (4. rész)
Pörkölt és rakott káposzta az űrben – 30 éve repült az első magyar űrhajós (5. rész)
Pörkölt és rakott káposzta az űrben – 30 éve repült az első magyar űrhajós (6 . rész)
Sikerek és kudarcok. Az Interkozmosz jól indult, majd nagyot zökkent a bolgár repülésnél, egy évvel elhalasztva a mi repülésünket.
