Kubászov és Farkas június 2-án ellenőrizték a visszatérésre használt (ma a Közlekedési Múzeumban látható) Szojuz-35 rendszereit. Ezzel párhuzamosan elvégezték az utolsó tudományos kísérleteket, majd a visszaszállítandó kísérleti anyagokat, jegyzőkönyveket, kapszulákat, filmeket és magnetofon-kazettákat berakták a Szojuz-35 leszállókabinjába.
A szovjet-magyar űrrepülés 7. napján (1980. június 3-án) Kubászov és Farkas átszállt a visszatérésre használt űrhajóba és üzembehelyezték a Szojuz-35 rendszereit, majd 12 óra 47-50 perc között leválasztották az űrhajót az űrállomástól.
15 óra 16 perckor (347 km magasan) 3 percre bekapcsolták a fékezőhajtóművet.
15 óra 38 perckor 170 km-es magasságban (Szudán felett) a leszállókabinról levált a hermetizált orbitális fülke, és a nem hermetikus hajtómű-műszaki egység.
15 óra 44 perckor (mintegy 85 km magasan) a visszatérő kabin belépett a sűrű légkörbe.
15 óra 44 perc és 48 perc között a kívűl felizzott visszatérő fülke körül kialakult a (szokásos) plazmaburok, amely miatt kialakult a rádiócsend. Kb. 40 km magasan állt helyre a rádióvétel.
15 óra 53 perckor, 9 km magasan működésbe lépett az ejtőernyőrendszer.
16 óra 6 perc 40 másodperckor (a puha leszállást biztosító kisrakéták működése nélkül) a kabin földetért (mondjuk inkább úgy, hogy nagy sebességgel becsapódott) a leszállóterület talajába, Dzseszkazgantól 140 km-re.
Ezzel végetért az 1. Szovjet-Magyar Űrrepülés, melyről ma már tudjuk, hogy a Szovjetunió felbomlása okán az utolsó is volt.
