A Szaljut-6 fedélzetén töltött első teljes nap (május 28-a) legfontosabb feladata a súlytalansággal való ismerkedés, az ahhoz történő alkalmazkodás volt. Tudjuk, hogy ez Farkas Bertalannak igen jól ment - különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez első űrutazása volt. Ezzel párhuzamosan ismerkedtek meg a látogató legénység tagjai a Szaljut-6 belső rendszereivel, - hisz a földi szimulátorban mindíg rend van...
A közel 20 tonnás Szaljut-6 űrállomás még 1977. szeptember 29-én került alacsony Föld körüli pályára. A tervezett 18 hónapos működésének többszörösét túlszárnyalva 1982. július 29-ig repült, s kozmikus lakhelyéül szolgált számos ország űrhajósának, miközben különböző tudományterületek űrbéli kísérletei váltak elvégezhetővé. Az Interkozmosz program révén hazánk is hozzájárulhatott az űrállomás sikeréhez, műszertechnikai háttérel, jelentős űrkísérletekkel, s saját űrhajóssal támogatva az űrprogramot.
A Szaljut-6 (majd a Szaljut-7) űrállomások hengeres részekből álltak:
elülső átszálló fülke,
munka- és pihenőterem,
hátsó átszálló fülke és
műszaki-hajtómű egység.
A fedélzeti navigációs és életfenntartó eszközök jelentős fejlesztése mellett elsőként került két összekapcsoló rendszer űrállomásra, ami lehetővé tette, hogy egyszerre két űrhajó is az állomáshoz tudjon csatlakozni. Ez jelentette az első lépést a több elemből összekapcsolt második generációs űrállomásokhoz, a Mirhez, majd napjaink Nemzetközi Űrállomásához. Sikeres pályáraállás után a Szojuz-25-tel elsőként érkező legénységnek nem sikerült dokkolnia az űrállomáshoz, így az első látogatók csupán 1977 decemberében érkeztek meg oda.
Szentpéteri László
Kapcsolódó cikkek:
Negyedszázada állt Föld körüli pályára a Szaljut-6 űrállomás (1. rész)
Negyedszázada állt Föld körüli pályára a Szaljut-6 űrállomás (2. rész)
25 éve történt:
Magyar a világűrben (1. rész)
Megosztás:
