Milyen műholdas újdonságokra számíthatunk 2021-ben? Összeállítás a teljesség igénye nélkül.
Hagyományos évindító sorozatunk első részében az emberes űrrepüléssel kapcsolatos tervekből adtunk ízelítőt. Maradjunk még továbbra is a Föld körül, nézzük meg, milyenek lesznek a műholdas programok. Folytatódik az elmúlt években felerősödő tendencia, és egyre több apró piko-, nano- és mikroműhold jut majd pályára. Ember legyen a talpán, aki ezeket mind követni tudja majd. A sok kicsi azonban sokra megy: tovább épülnek a magáncégek fenntartásában üzemelő műholdseregek, például a Föld megfigyelésére vagy globális lefedettségű, szélessávú internetszolgáltatás nyújtására. Ez utóbbiak közül kétségtelenül a SpaceX Starlink rendszere a legismertebb és a leginkább előrehaladott állapotban levő. 2020-ban ütememesen állították alacsony Föld körüli pályára az újabb és újabb műholdadagokat, és 2021-re is lényegében minden hónapra terveznek egy-egy újabb felbocsátást Floridából, egyszerre kb. 60 műholddal, Falcon-9 rakétákkal. A konkurens OneWeb menetelését 2020-ban egy csődhelyzet hátráltatta ugyan, de kilenc hónapnyi kihagyás után decemberben ismét elindítottak 36 műholdat a kiépülő rendszerhez. A következő start február vége felé várható, ezúttal is az orosz távol-keleti Vosztocsnijból, majd az év során még számos OneWeb indításról számolhatunk majd be.
A 2020. decemberi OneWeb start a behavazott Vosztocsnijból, Szojuz-2.1b rakétával. (Kép: Arianespace)
A piaci igények, a verseny, az egyre több (kis) műhold megjelenése tovább hajtja a hordozórakéták fejlesztését. A fő cél a megrendelők igényeihez való rugalmas alkalmazkodás, a gyors rendelkezésre állás és persze a Föld körüli pálya elérése költségeinek számottevő csökkentése. Se szeri, se száma a kisebb rakétafejlesztéseknek, Amerikától kezdve Európán át egészen Kínáig. Tavaly helyett idén debütál például az indiai SSLV (Small Satellite Launch Vehicle). Az európai Vega-C első repülésén a hasznos teher az olasz LARES-2, egy lézeres távolságmérési „céltárgyul” szolgáló műhold lesz. A nagyobb hordozóeszközök közül 2021-re várható az amerikai ULA (United Launch Alliance) Vulcan rakétájának bemutatkozása, amely idővel felváltja az Atlas-5 és Delta-4 sorozatokat. Ugyancsak erre az évre csúszott az új európai Ariane-6 rakétatípus első startja. A japán Mitsubishi Heavy Industries H3 rakétája szintén ebben az évben állhat szolgálatba, lényegében megfelezve elődje, a H-2A költségeit. Az amerikai magáncégek közül a Blue Origin sikeres szuborbitális repülésekkel a háta mögött, az új New Glenn rakátával már a Föld körüli pályát célozza meg. Idénre ígéri a SpaceX a nagyreményű Starship első orbitális próbarepülését is. Végül, de nem utolsósorban említsük itt is meg a NASA SLS (Space Launch System) rakétáját, amelyről már esett szó sorozatunk első részében. Ez az első Orion űrhajót repíti – egyelőre még emberek nélkül – a Holdat megkerülő pályára.
De térjünk vissza cikkünk fő témájához, a rakták hasznos terheihez, a Föld körüli pályára szánt műholdakhoz. Nyilván nagy számban indulnak majd új műholdak a legelterjedtebb űralkalmazások, a földmegfigyelés, a meteorológia, a távközlés és a helymeghatározás szolgáltatásainak bővítésére, javítására – mind polgári, mind katonai alkalmazásokra. Az előbbiek közül kiemelhetjük például a nagyfelbontású optikai távérzékelő feladatokra készült francia Pléiades-Neo sorozat első két tagját, vagy a második generációs olasz COSMO-SkyMed radaros műholdak második képviselőjét. Mindegyikük egy-egy Vega rakátával állhat pályára Kourouból. Újít az amerikai DigitalGlobe cég is, következő generációs műholdjaik neve WorldView Legion, egyszerre kettőt is felbocsátanak közülük az év második felében. A NASA egy Atlas-5 rakétával szeptemberben tervezi indítani a sikeres Landsat sorozat folytatását jelentő 9-edik műholdat (ez egyébként már 2020-ra is ígérték). Az év vége felé beférhet az indítási naptárba az amerikai geostacionárius meteorológiai műholdak GOES sorozatának legújabb, T jelzésű tagja.
A globális navigációs műholdrendszerek esetében a fokozatos utánpótlás, felújítás lesz napirenden 2021-ben. Ennek jegyében több példány is indulhat az orosz GLONASSZ modernebb K1 sorozatú holdjai közül. Az amerikaiak pedig akár három új Block-3A sorozatú műholddal folytathatják a GPS fejlesztését. Ebben az évben a tervek szerint pályára áll két új űreszköz az európai Galileo hely- és időmeghatározó műholdrendszerbe is.
A 2021 novemberében indítani tervezett röntgencsillagászati műhold, az IXPE. (Fantáziakép: NASA)
A tudományos célú műholdak közül kiemeljük az év vége felé egy Falcon-9 rakétával felbocsátandó amerikai–olasz röntgencsillagszati műholdat. Az IXPE (Imaging X-ray Polarimetry Explorer) fedélzetén három teleszkóppal az égi römtgenforrások polarizációs tulajdonságait vizsgálja alacsony pályáról. A kutatók egzotikus égi röntgenforrások, például fekete lyukak és neutroncsillagok környezete, pulzárok, szupernóva-maradványok mágneses terét tudják majd tanulmányozni segítségével. 2021-ben indulhat továbbá a régóta várt James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope, JWST) is, de ez már egy másik történet kezdete... Sorozatunk következő részében ugyanis az űrszondás programok várható idei újdonságait vesszük számba.
(Folytatjuk!) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi várható 2020-ban? (2. rész)
Starlink, újrahasznosítási rekorddal
Kilenc hónap után újra OneWeb
Európai mozaik – 2020. november (1. rész)
A Rocket-3.2 elért az űrig
A jövő évtized amerikai rakétája
Ariane–6: inkább csak jövőre
New Glenn
Starship SN8: a felemelkedés
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (2. rész)
A Cheops és a többiek
Több űrfelvételt!
Most a koronavírus miatt...
Mi várható 2021-ben? (1. rész)
Mi várható 2021-ben? (3. rész)
Az űrrepülés 2021-ben (Wikipedia)
Sorozatunk második részében műholdas alkalmazásokról és innovatív startupok eredményeiről és terveiről lesz szó.
