A geostacionárius pályán keringő távközlési műholdak közel harmada marad működőképes tervezett élettartamán túl, ami jelentősen javuló arány.
Erre a következtetésre jutott a Los Angeles-i TelAstra cég egy idén készített tanulmányában. Megállapításuk szerint a pontos arány 31% volt, ami több mint kétszerese a 2009-ben számított hasonló aránynak.
A TelAstra elnöke szerint a műholdak üzemeltetői két fő ok miatt igyekeznek életben tartani öregedő flottáikat. Egyrészt az üzemeltetők kevesebb műholdat rendeltek az elmúlt években, ezért ha nem akarják a folyamatos üzem fenntartása érdekében szükséges átfedéseket csökkenteni, akkor kénytelenek a meglévő műholdakat hosszabb ideig üzemben tartani. Másrészt, a műholdak vársárlásánál a nagyobb teljesítményű modelleket részesítik előnyben, márpedig egy-egy ilyen korszerű műhold több korábbinak a feladatát is képes ellátni.
2009-ben a kereskedelmi geostacionárius távközlési műholdak átlagosan 15%-át tartották szolgálatban tervezett élettartamukon túl is, a TelAstra vizsgálata szerint 2020-ra ez az arány több mint kétszeresére nőtt. (Kép: TelAstra)
A geostacionárius műholdakat jellemzően 15 éves működésre tervezik, bár az értékek jelentős szórást mutatnak. A tanulmány szerint jelenleg mintegy 350 kereskedelmi távközlési műhold kering geostacionárius pályán. Újabban megfigyelhető az általános tendencia, miszerint a műholdakat a tervezettnél hosszabb ideig életben tartják, amihez az is hozzájárul, hogy sok üzemeltető vásárol ionhajtóműves műholdakat, amelyek kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint a kémiai hajtóművekkel működő modellek. A napelemek az öregedő műholdakon egyre kisebb hatékonysággal működnek, de a rendelkezésre álló kisebb elektromos teljesítmény ellenére üzemben tartják a műholdakat, inkább kikapcsolnak egyes egységeket.
A TelAstra kutatása szerint a geostacionárius távközlési műholdak üzemeltetői részben az ionhajtóművek alkalmazásának köszönhetően a jövőben egyre hosszabb ideig fogják üzemben tartani műholdjaikat. Az ABS becslése szerint a 2015-ben pályára állított, teljesen ionhajtóműves ABS-3A üzemanyaga 2042-ig biztosítja a műhold manőverezését és a szükséges pályakorrekciókat, ami az iparág 15 éves átlagához képest 27 éves működési időt jelentene a műhold számára. (Kép: Boeing)
A TelAstra elnöke példaként az Iridium rendszert említette, amelynek első generációs műholdjait hét éves üzemidőre tervezték, de egyesek húsz évig is működtek. Igaz, hogy az Iridium műholdak alacsony Föld körüli pályán dolgoztak, akárcsak az Iridium NEXT műholdjai, de az ezekkel szerzett üzemeltetési tapasztalatok a geostacionárius pályán is alkalmazhatók, miáltal a geostacionárius műholdak átlagos élettartama akár 30 évre is kitolható.
A műholdak élettartamának „gyárilag” történő meghosszabbítása nem túl jó hír a műholdak gyártói számára, bár új műholdakra előbb utóbb mindenképp szükség lesz. Ennél is érzékenyebben érinti viszont az új tendencia a műholdak üzemidejét a Föld körüli pályán meghosszabbító szolgáltatások fejlesztőit. Az első ilyen próbálkozás, amint arról beszámoltunk, a Northrop Grumman MEV-1 műholdjának tavaly októberi pályára állításával kezdődött, majd az eszköz idén februárban összekapcsolódott a 19 éves Intelsat–901 műholddal, és öt évvel meghosszabbította annak működési idejét. Időközben más cégek is jelezték érdeklődésüket a műholdak üzemidejének helyszíni meghosszabbítása iránt, így hasonló eszközöket fejleszt az Astroscale startup, valamint az Airbus és a Thales Alenia.
A távközlési műholdak üzemeltetői tavaly 15 geostacionárius műholdat rendeltek, több mint kétszer annyit, mint 2017-ben és 2018-ban együttvéve. Idén már eddig 14 megrendelést adtak le, bár ezek közül 12 korábbi megrendelések frissítését jelentette. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az űrtávközlés műszaki oldalai (2. rész)
Két műhold nagy találkozása
Használt műhold a Légierőnek
Az első üzemidő-hosszabbító műhold
Orbitális szerviz
A műholdak tovább élnek (Space News)
A nemzetközi szabályozás különböző „felhasználási kategóriákat”, rádiószolgálatokat különböztet meg. 
