EDRS-C és Intelsat-39

Két távközlési műholdat állítottak pályára Ariane-5 rakétával, Francia Guyanából.

A sikeres start augusztus 6-án, magyar idő szerint 21:30-kor volt Kourou-ban. A két, geostacionárius pályára szánt hasznos teher egyike az európai adatátjátszó műholdrendszer (European Data Relay System, EDRS) második tagja, az EDRS-C volt. A rendszer fő feladata, hogy műholdjai lényegében valós időben közvetítsék az alacsony pályás földmegfigyelő műholdak adatait a Földre. A geostacionárius, vagyis a Földről megfigyelve az égen állni látszó adatátjátszó műholdakkal ugyanis megoldható, hogy a földi követőállomások fölött gyorsan elhaladó alacsony pályás holdak ne csak korlátozott ideig – gyors elrepülési idejük alatt – legyenek képesek lesugározni adataikat az adott állomásra. Adott esetben ez akár másfél órás késést is okozhat a fedélzeten tárolt adatok lejuttatásában, ha épp olyan hely fölött repül a földmegfigyelő hold, ahol nincs telepített vevőállomás. Föld „élőben” való megfigyelése segíthet a műholdas távérzékelési adatok hatékonyabb felhasználásában, például katasztrófahelyzetek esetén a gyorsabb reagálásban. Az EDRS-t főleg a Copernicus program Sentinel műholdjai adatainak közvetítésére használják. Később (jövőre), ha a Columbus modul külsejére tervezett lézeres terminált telepítik, a Nemzetközi Űrállomással (ISS) való kapcsolattartásban is lesz szerepe.

Az európai geostacionárius adatátjátszó műholdas rendszer működésének vázlata. (Kép: ESA)

Az EDRS üzemeltetője, az Európai Űrügynökséggel (ESA) szerződött Airbus egyenesen űrbeli adatsztrádának (SpaceDataHighway) nevezi a rendszert. Az innovatív lézeres távközlési technikával akár 1,8 Gbit/s adattovábbítási sebességet is el tudnak érni. Az EDRS-A 2016 januárjában indult, az Eutelsat-9B műhold fedélztetén elhelyezett műszeregyüttesként. Most a brit Avanti céggel társbérletben, azok Ka-sávú transzpondereivel felszerelve működtetik majd az űreszközt, amelynek a másik neve ezért HYLAS-3. A műhold a német OHB cégnél épült. Míg az EDRS-A helye a geostacionárius pályaíven 9° keleti hosszúságnál van, az EDRS-C 31° keleti hosszúság felé tart.

Az EDRS-C „utastársa” a hordozórakéta orrburkolata alatt az Intelsat-39 távközlési hold volt. Ezt a 6,6 tonnás, 15 éves élettartamra tervezett műholdat a Maxar Technologies gyártotta Kaliforniában. Állomáshelye 62° keleti hosszúságnál lesz majd, ahonnan C- és Ku-sávú berendezéseivel videós és szélessávú adatátvitelt biztosít megrendelőinek. Az Indiai-óceán térségében a repülőgépek és hajók utasai számára lehetővé teszi, hogy ne legyenek elvágva az internettől. A 2001-ben indított Intelsat-902 szerepét veszi át, amely közeledik működésének végéhez.

Az Intelsat-39. (Fantáziakép: Maxar / Intelsat)

Az Ariane-5 mostani startjánál mutatkoztak be az utolsó rakétafokozat némileg meghosszabbított üzemanyagtartályai. A megnövekedett mennyiségű hajtóanyaggal közel 100 kg-mal több hasznos terhet tudnak elnyúlt geostacionárius átmeneti pályára juttatni.

Kapcsolódó cikkek:
Eutelsat-9B és EDRS-A
Repül a Hispasat 36W-1
Teljes a lézeres kapcsolat

Kapcsolódó linkek:
Az Ariane-5 rakéta startja két távközlési holddal (Spaceflight Now)
Az EDRS-C indításáról (ESA)