A jövőben egy kereskedelmi alapon működő vevőantenna is segítheti az ESA mélyűri kommunikációs igényeinek kiszolgálását.
Az eddig a távoli világűrbe indított küldetések számára csak a nagy űrügynökségek birtokában lévő követőantennákkal biztosíthatók a kommunikációs szolgáltatások. Az igények nőnek, a kapacitások azonban végesek, jelenleg már nincs bérelhető szabad kapacitás. A helyzeten enyhíthet egy új üzleti konstrukció, amelyben az ESA és az Egyesült Királyság Cornwall megyéje együttműködésében kereskedelmi alapon hasznosítanának egy nagy antennát.
Az ESA követőhálózata három nagy, mélyűri kapcsolattartást biztosító antennából áll, amelyek Ausztráliában, Spanyolországban és Argentínában működnek. Ezekkel csúcstechnológiájú, az egész égboltot lefedő szolgáltatást biztosítanak. Ezek tartják a kapcsolatot többek közt a Mars Express, a Gaia és az ExoMars szondákkal. Utóbbiakhoz csatlakozik az év végétől a BepiColombo, majd a közeljövőben a Solar Orbiter, az Euclid és a Cheops szondák, vagyis a távközlési igények drasztikus növekedésére kell számítani. Az ESA szakemberei azzal számolnak, hogy a jövő évtized közepére az igények már mintegy 50%-kal meghaladják a jelenlegi kapacitásokat, ezért sürgős megoldást kerestek.
A Goonhilly űrtávközlési állomás 1985-ben létesített, 32 méteres GHY–6 antennája Cornwallben (UK), amellyel két évig tartó felújítása után kereskedelmi alapon tudnak kapcsolatot biztosítani a távoli világűrben dolgozó űrszondákkal (Kép: GES – Goonhilly Earth Station Ltd.)
Ezért kapóra jött az a brit ajánlat, amelynek értelmében felújítanák a Goonhilly Földi Állomás (Cornwall, Egyesült Királyság) egyik műholdvevő-antennáját, amellyel kereskedelmi alapon igénybe vehető, mélyűri kommunikációs szolgáltatást biztosítanának. A projekt keretében felújítják és nagy sebességű adatkapcsolatra alkalmassá teszik az 1985-ben épített, 32 méter átmérőjű antennát, amellyel jellemzően 2 millió km-t meghaladó távolságban biztosítható az összeköttetés. A teszteket a Mars Expresszel fogják végezni, így ez lesz az első alkalom, amikor az ESA űrszondája egy nem az ESA és nem a NASA birtokában lévő antennával kommunikál.
(Kép: GES – Goonhilly Earth Station Ltd.)
A projekt finanszírozására első lépésben 9,5 millió eurót fordít a cornwalli vállalkozói szövetség, amelyet később az ESA egy kisebb összeggel egészít ki. Az állomás korszerűsítése előreláthatólag 24 hónapig tart, utána Goonhilly képes lesz kiegészíteni az ESA saját követőállomás-hálózatának munkáját. Emellett szolgáltatását bérbe tudják adni a Hold és a kisbolygók hasznosítására magáncégek által indítandó szondák számára. A Goonhilly állomást 1962-ben létesítették, egy időben ez volt a világ legnagyobb műholdas vevőállomása, ahol több mint 60, különböző méretű vevőantenna üzemel.
Az év végén a Merkúr felé induló BepiColombo űrszonda tovább növeli az ESA távoli világűrt kutató űrszondái részéről felmerülő távközlési igényeket, amelyeket az ESA jelenlegi követőhálózatával már nem tud kielégíteni. (Kép: űrszondák: ESA / ATG medialab; Merkúr: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Átadott követőantennák
Túlterhelődhet a mélyűri hálózat
Újrahasznosított követőantenna
Új európai követőantenna – Ausztráliában
Az ESA követőállomások négy évtizede
Goonhilly hasznosítása mint követőállomás (ESA)
Elmarad az európai nehézrakéta következő, májusra tervezett indítása. Az egyik hasznos terhét, egy indiai távközlési műholdat ugyanis visszarendelték ellenőrzésre.
