Óceáni és szárazföldi vegetáció

A szárazföldi és a tengeri növényi élővilág húsz év alatt bekövetkezett változása – a klorofill mennyiségén keresztül – egyetlen animáción követhető.

Műholdakról észlelve a Föld felszínéről visszaverődő fényt a szakemberek meg tudják állapítani, milyen mértékű a növények fotoszintézise. A fotoszintézis méréséből lényegében a növény növekedésére lehet következtetni, vagyis arra, milyen mértékben használják fel a növények a levegőből a szén-dioxidot.

A NASA Scientific Visualisation Studio animációja ezt a folyamatot mutatja be, követve a 20 év alatt lejátszódó változásokat. A megjelenítés különböző műholdak mérései alapján történt, a mérések túlnyomó részét a SeaStar (OrbView–2) műhold SeaWiFS (Sea-viewing Wide Field-of-view-Sensor, azaz a tengereket figyelő széles látómezejű érzékelő) detektorával, az Aqua MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer, a látható és infravörös tartomány hullámhosszain érzékeny képalkotó berendezés) detektorral és a Suomi NPP VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite, látható és közeli infravörös hullámhosszakon érzékeny műszer) detektorával végezték. (A SeaWiFS mérései alapján egy hasonló képet régebben már bemutattunk, de az az állókép a teljes működési időre vett átlagot mutatta, és csak annak az egy műszernek a mérési eredményeit tartalmazta.)

A Föld bioszférájának változása az elmúlt 20 évben (1997 szeptemberétől 2017 szeptemberéig) különböző műholdak mérései alapján. Az animáció a szárazföldeken a vegetációs indexet (NDVI), az óceánokon a klorofilltartalmat jeleníti meg. Az animáció dátumot is feltüntető változata itt tekinthető meg. (Forrás: YouTube, NASA/Goddard Space Flight Center, The SeaWiFS Project and GeoEye, Scientific Visualization Studio)

A szárazföldi vegetációs index (NDVI) színskálája a fenti animáción. A barna különböző árnyalatai a vegetációtól teljesen vagy szinte teljesen mentes területeket, elsősorban a sivatagokat jelölik, míg a legsötétebb zöld a trópusi esőerdőknek felel meg. (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)

Az óceánok klorofilltartalmának a fenti animációhoz tartozó színskálája. (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)

A mérések alapján a szárazföldi és a tengeri élővilág mennyisége is követhető. Az óceánokon sötétkék és ibolyaszín jelzi azokat a melegebb területeket, ahol a tápanyagok hiánya vagy csekély mennyisége miatt kevés élőlény van jelen. Zöld és piros szín mutatja a tápanyagokban gazdag területeket. Utóbbiak közé tartoznak a part menti vizek, ahol a tenger mélyéről a hideg víz felfelé áramlik és tápanyagokat sodor magával. Hasonló a helyzet a nagyobb folyók torkolata környékén, ahol a folyó a szárazföld belsejéből szállítja a tápanyagokat a tengerbe. A szárazföldeken a legdúsabb vegetációt az erdőkben és a füves területeken találjuk (zöld), a sárga és barna árnyalatú területeken alig fordul elő vagy egyáltalán nincs növényzet (Szahara, a Közel-Kelet sivatagjai). A hóval, jéggel borított területek fehérek.

Kapcsolódó cikkek:
Évszakok váltakozása
Az óceánok színváltozása
A Proba-V munkában
A SeaWiFS tizenhárom éve
Bolygónk az űrből (5) – Növényborítottság
Globális tengeri színtérkép

Kapcsolódó linkek:
A Föld bioszférájának 20 éve (NASA SVS)