A talaj nedvességtartalmát, a tengervíz sókoncentrációját és más dolgokat is mérő SMOS programját meghosszabbították.
Az Európai Űrügynökség (ESA) 2009 végén állította pályára SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) nevű földmegfigyelő műholdját, fedélzetén egy L-sávú mikrohullámú sugárzásmérő berendezéssel. A fő cél tudományos volt: a szárazföldek felett a talaj nedvességtartalmának meghatározása 50 km-es felszíni felbontással, valamint a tengerek és óceánok fölött a vízben oldott sók koncentrációjának mérése, 200 km-es felbontással. Az ESA legalább három évesre tervezett, most már lassan öt éve folyó „vizes küldetésének” adatait a víz körforgásának, az óceáni áramlásoknak a kutatására, az időjárási és klímamodellek finomítására tervezték használni.
Pályán az SMOS. (Fantáziakép: ESA / AOES Medialab)
Bebizonyosodott, hogy adatait a tudományos mellett egyre több gyakorlati alkalmazásra is jól be tudják vetni. Felhasználási területeinek ez a sokoldalúsága is hozzájárult ahhoz, hogy nemrég a program meghosszabbítása mellett döntöttek, egyelőre legalább 2017-ig. A hosszabbítás alapfeltétele, hogy maga az űreszköz továbbra is jó műszaki állapotban van.
Az előre nem várt alkalmazások közül a legújabb, hogy a mérések alapján a sarkvidéki tengereket borító vékony (50 cm-esnél kisebb vastagságú) jégtakaró eloszlását fel tudják mérni. A pontosság elegendő ahhoz, hogy a tengeri hajózási útvonalak tervezéséhez hasznosítani tudják az SMOS adatait. Az ESA segítségével a Hamburgi Egyetemen kifejlesztett eljárást már szolgálatszerűen alkalmazzák, a hajótársaságok megrendelésére. A műholdas mérések kalibrálására, független ellenőrzésére az elmúlt években helikopteres mérési kampányokat szerveztek.
Az SMOS egyik jégvastagsági térképe (Laptyev-tenger, 2011. november 10.) (Kép: University of Hamburg Institute of Oceanography)
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma ugyancsak alkalmazza az SMOS talajnedvességi adatait a súlyos szárazságok előrejelzésére. Európában a középtávú időjárás-előrejelzéseknél a levegő hőmérsékletére és páratartalmára vonatkozó modellekbe építették be az SMOS adatait. A működési idő kiterjesztése lehetőséget teremt további gyakorlati alkalmazások kifejlesztésére. Novemberben a NASA egy hasonló céllal épült műholdat (Soil Moisture Active Passive, SMAP) állít pályára, így alkalom nyílik az együttes mérésekre, a két különböző berendezés által szolgáltatott információ összevetésére, kalibrálására. Az ESA és az Európai Unió közös Copernicus földmegfigyelő programjának Sentinel műholdsorozatában pedig a Sentinel-3 a tengervíz felszíni hőmérsékletét és a tengerszint változásait méri majd – a páros első tagja várhatóan 2015-től –, ami a sókoncentráció-adatokkal összevetve új tudományos eredményeket is ígér. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Készül az ESA új földmegfigyelő műholdja
Kettős európai start
Az első „vizes” képek
Harcban a zavaró interferenciával
Körülbelül 80 nap alatt a Föld körül...
Az űrből is látszik a talaj szárazsága
Szárazság Afrika szarvánál
Katonai radarok is zavarják az SMOS méréseit
Hajózási útvonalak északon
Árvíz és talajnedvesség
Éhínség ellen műholddal
Sóért küldték, vizet is hoz
Az SMOS programjának hosszabbításáról (ESA)
A NASA 2011 óta egy argentin műholdon repülő Aquarius berendezése nem csak a tengeri sótartalom, de a talajnedvesség globális felmérésére is használható.
