A NASA pályázat útján választotta ki a műszert, amely 2017-ben egy geostacionárius kereskedelmi távközlési műholdon utazhat az űrbe.
A TEMPO (Tropospheric Emissions: Monitoring of Pollution) nevű berendezés 36 ezer km magasból a Földet figyelné, miközben „gazdája”, egy távközlési hold a megszokott módon tévéadásokat sugározná, vagy adatokat közvetítene az egyik felhasználótól a másikig. Hogy pontosan melyik műholdon bérel majd helyet az amerikai űrhivatal, azt még nem döntötték el, de lehetőség akad majd bőven. Évente számos új kereskedelmi távközlési hold áll geostacionárius pályára, s egyre divatosabb másodlagos hasznosításuk. Ez mindkét félnek megéri: az üzemeltetők így extra bevételhez jutnak, a műszerek tulajdonosai pedig sokkal olcsóbban megússzák az űrbe telepítést, mintha önálló űreszközt kellene készíteniük és indítaniuk. A TEMPO esetében például a fejlesztési költség legfeljebb 90 millió dollár lehet.
A NASA nemrég lezárult pályázatára 14 különféle javaslat érkezett. Ezek közül találták végül a legjobbnak az ultraibolya és látható tartományban működő berendezést, amely ha elkészül és az űrbe jut, folyamatosan figyelni tudja majd Észak-Amerika területét, adatokat gyűjtve például az ózon, a nitrogén-dioxid, a kén-dioxid és más légszennyező anyagok, a levegőben levő aeroszolok mennyiségéről, eloszlásáról, ezek változásáról. Ez lesz az űrhivatal első tudományos műszere, amelyet ilyen módon „kiszervez” egy távközlési holdra. Tervben van még legalább két kísérlet – egy lézeres kommunikációs berendezés és egy pontos atomóra – elhelyezése is kereskedelmi műholdak fedélzetén, de azok nem tudományos, hanem technológia kísérletnek számítanak.
A közelmúltbeli hasonló példák, geostacionárius műholdakon repülő potyautas műszerek közt meg lehet említeni az amerikai légiérő infravörös érzékelőjét, amely a luxemburgi üzemeltetésű SES-2 holdra került 2011-ben. Ugyancsak katonai célú technológiai kísérlet az idén márciusban az Intelsat-22-n helyet kapott ausztrál ultrarövid hullámú kommunikációs rendszer. Jóval alacsonyabb pályákon, az Iridium mobil távközlési műholdhálózat következő műholdgenerációjának 66 tagján pedig egy olyan rendszer elemeit szeretnék mintegy mellékesen telepíteni, amellyel a világ légiforgaloma lenne követhető.
Kapcsolódó cikkek:
Potyautas kisbolygótávcső?
Ariane, idén már ötödször
Intelsat-22: távközlési hold Proton rakétával
„Potyautasok” az új Iridium műholdakon
Hamarosan hiány lesz földmegfigyelő műholdakból
Kapcsolódó linkek:
A légszennyezetség mérsésére szolgáló műszert helyez a NASA egy kereskedelmi távközlési holdra (SfN)
Az emberi tevékenységből származó megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás hatására a légkör legkülső rétege, a termoszféra folyamatosan hűl és összehúzódik. Emiatt tovább maradnak a Föld körül az űrszemét darabjai.
