Hol segített a Földön a legjobban a növényzet a légköri szén-dioxid megkötésében, és hol a legkevésbé? Egy hosszú életű amerikai műholdas mérőberendezés most befejezte küldetését.
„Sokan azt mondták, sohasem fog repülni. Mások úgy gondolták, nem bírja majd egy évig sem” – kezdi a NASA óceánkutatója, Carl Feldman a szóban forgó berendezés bemutatását. A SeaWiFS, teljes nevén Sea-viewing Wide Field-of-view-Sensor, magyarul a tengereket figyelő széles látómezejű érzékelő működését hivatalosan 5 évesre tervezték, de egészen a legutóbbi időkig, 2010 végéig még üzemelt. 1997-ben indult az OrbView-2 (más nevén SeaStar) műhold fedélzetén.
A SeaWiFS mérései igazából azt mondják meg, hogy mennyire „zöld” a Föld, vagyis mennyi klorofill található a szárazföldi és tengeri növényzetben. A klorofill adja a növények zöld színét, és segít a napsugárzás energiáját átalakítani az életfolyamatok fenntartásához. A műholdas mérésekkel tehát végső soron a bolygó egyes részeinek életfenntartó képességét, annak időbeli változásait vizsgálhatják a kutatók. A több mint egy évtizedre visszanyúló, jól kalibrált, egységes adatsor alkalmas a változó környezet hatásainak felmérésére.
(Kép: NASA EO / Jesse Allen / Ocean Color Web team)
A fenti globális kép a SeaWiFS méréseinek felhasználásával, méghozzá a teljes 13 éves működési periódus adatainak átlagolásával készült. Az óceánok esetén a színek a klorofill koncentrációját jelzik mg/m3 egységben, vagyis a legvilágosabbak azok a helyek, ahol a fitoplankton a leginkább burjánzott 1998 óta. A szárazföldeken a zöld növényzet mennyiségére jellemző vegetációs indexet tüntették fel a színskála segítségével. Itt 0 jelenti a növényzet teljes hiányát.
A SeaWiFS volt az amerikai űrhivatal, a NASA első olyan műholdas programja, amelynek keretében adatokat vásárolt egy magáncéggel kötött együttműködési megállapodás keretében. A műszert az Orbital Sciences vállalat tervezte és építette, a NASA előírásainak betartásával. Az űrhivatal pedig kötelezettséget vállalt a mérési adatok átvételére, amíg azok megfelelnek a meghatározott minőségi követelményeknek. Később a GeoEye cég vette át az OrbView-2 kereskedelmi távérzékelő műhold üzemeltetését. A poláris napszinkron pályán keringő űreszköz tavaly december óta nem tudott kommunikálni a földi irányítókkal. A kapcsolat újjáélesztésére tett sikertelen kísérletek után a műhold programját 2011 februárjában befejezettnek nyilvánították. A NASA számára dolgozó berendezést eredetileg az óceán színének mérésére tervezték, nyolc különböző optikai sávban. A start előtti módosításoknak köszönhetően hasonló megfigyeléseket a szárazföldek fölött is tudtak vele végezni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Globális tengeri színtérkép
Az óceáni növényzet egészsége
Az óceán „virágzása”
Algavirágzás és haltenyésztés
Az idei első európai planktonvirágzás – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Tizenhárom év a Föld „zöldségének” mérésével (NASA EO)
SeaWiFS projekt honlap (NASA GSFC)
Szombaton este egy órára az Űrvilág honlapja is elsötétül. Helyette ajánljuk például, hogy gyönyörködjenek a csillagos égben!
