Kaliforniából ma elindult a NASA új klímakutató mesterséges holdja, de úgy járt, mint 2009-ben ugyanilyen rakétával egy másik.
A Taurus-XL rakéta startját előzőleg, február 23-án egy már a visszaszámlálás közben fellépett technikai hiba miatt elhalasztották. Az indítás végül március 4-én, magyar idő szerint 11:09-kor történt meg a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról. A négyfokozatú, szilárd hajtóanyaggal működő Taurus hordozórakéta kisebb terhek pályára állítására alkalmas. (A Taurus az ugyancsak az Orbital Sciences vállalat által üzemeltetett, de levegőből indítható Pegasus rakéták földfelszíni indítású változata. A három utolsó fokozata meg is egyezik a Pegasuséival.)
Az amerikai Glory műhold a Föld körül. Tervezett élettartama legalább három év lett volna. (Fantáziakép: Orbital Sciences)
Ez a műholdas program 424 millió dollárba került. A mostani volt a Taurus rakéta első indítása azóta, hogy épp 2 évvel ezelőtt szerencsétlenül járt a NASA másik légkör- és klímakutató műholdja, az OCO (Orbiting Carbon Observatory). Akkor a rakéta orrkúpja nem vált le, így a túlsúlyos teher nem érhette el a Föld körüli pályát. A Glory mostani startja nem csak a rakétával kapcsolatos vizsgálatok miatt késett több mint egy évet. A napelemmozgató berendezéssel is problémák adódtak, amiket ki kellett javítani.
Az első jelentések szerint a mai indítás során is hasonló probléma léphetett fel, mint 2009-ben, mivel a rakéta és az űreszköz sebessége nem érte el a megfelelő nagyságot. A repülés első percei rendben zajlottak, a hiba ideje egybeesett azzal, amikor a rakéta orrkúpjának le kellett volna válnia.
A szerencsétlenül járt Glory két különálló mérőberendezést vitt magával. A TIM (Total Irradiance Monitor) a Nap besugárzásának, vagyis a légkör felső részét elérő napenergia mennyiségének a változásait követte volna. Az APS (Aerosol Polarimetry Sensor) a levegőben levő aeroszolok mennyiségének mérésére készült. Ez utóbbi különlegessége, hogy most először vált volna lehetővé a világűrből az aeroszolokon szóródó fény polarizációjának pontos mérése alapján a részecskék különböző fajtáinak elkülönítése. A TIM egy hasonló, korábban a NASA 2003-as SORCE (Solar Radiation and Climate Experiment) holdján már repült berendezés továbbfejlesztett, még pontosabb mérésekre alkalmas változata volt. Jelentősége az lett volna, hogy folytatni tudja az 1970-es évekre visszamenően már lényegében folyamatosan elérhető műholdas méréssorozatot, ami a napsugárzással a Földre érkező energia mindig változó mennyiségére vonatkozik.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A start során – mellékes teherként – három kisebb egyetemi műhold (Cubesat) is a világűrbe jutott volna. A fő attrakciót, az 528 kg tömegű Glory műholdat 705 km magas poláris pályára szánták, ahonnan a légkörben lebegő apró részecskéket (aeroszolokat) vizsgálta, a Nap sugárzási energiájának és a földi klímának az összefüggését kutatta volna. A kutatók meghiúsuló reményei szerint a mérések nyomán többet tudhattunk volna meg a klímát alakító természetes és ember által előidézett hatásokról. A Glory-t az A-Train nevű műholdkötelékhez szerették volna felbocsátani, amelynek tagjai azonos alakú pályán, rövid időközökkel követik egymást, ugyanazon felszíni területek fölött elhaladva. (Az A-Train tagjai például az Aqua, a CALIPSO és a CloudSat.)
Kettős műholdindítás a klímakutatás jegyében
Felhőfigyelő műholdpáros
Februárban indulhat az OCO
Elindult az OCO - sikertelenül!
Az óceánban végezte az OCO
Glory honlap (NASA)
A Glory műhold indításáról (Spaceflight Now)
A Föld nagyobb tavainak első, űrből végzett távérzékeléssel történt globális felmérése azt mutatja, hogy a vizek hőmérséklete az elmúlt 25 évben emelkedett.
