Műholdas távérzékelési adatok felhasználásával lehet megbecsülni, hogy mekkora kárt okozott a tonhalállományban a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa.
Az idén április 20-án megsérült Deepwater Horizon olajkútból kiömlő szennyeződés eloszlása a Mexikói-öbölben, Louisiana és Mississippi államok partjai közelében, az európai Envisat műhold radarmérései alapján. A kép a 2010. május 18-án érvényes állapotot mutatja. (Kép: GeoVille / ESA)
A Mexikói-öbölben bekövetkezett olajbaleset a legrosszabbkor jött a kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) számára. Mint emlékezetes, összesen közel 750 millió liter nyersolaj jutott a tengerbe, mielőtt július közepén sikerült elállítani a tengerfenéken a megsérült Deepwater Horizon kutat. A tonhalak január és június között tömegesen vándorolnak a Mexikói-öbölbe, ahol az ívási időszak csúcsa április és május hónapokra esik – idén épp ekkor történt a környezeti katasztrófa. Műholdas távérzékelési adatokat is bevontak annak vizsgálatába, hogy milyen hatással volt az olajömlés a halak ívóhelyeire.
Az Atlanti-óceánban is honos kékúszójú tonhal kereskedelmi értéke óriási, ráadásul mostanra a faj a túlhalászás miatt veszélyeztetetté vált. (Az elmúlt három évtizedben több mint 80%-kal lett kisebb a populáció!) A tonhal az egyik legnagyobbra megnövő halfaj, egyes kifejlett példányai akár akkorák is lehetnek, mint egy bogárhátú Volkswagen. A tonhal felszín közeli vizekben szaporodik, ahol a nőstények által lerakott ikrákból a megtermékenyülés után hamarosan kikelnek a halivadékok, s táplálék után néznek. Ha ehelyett olajat találnak, az végzetes lehet számukra.
Az információk kombinálásával lehetővé vált, hogy április 20. és augusztus 29. között folyamatosan követni tudják, mekkora az átfedés az ívóhelyek és az olajjal elöntött tengerfelszín között. Ennek alapján meg lehetett becsülni, hogy a halivadékok mintegy 20%-a pusztult el az olajszennyezés következtében.
A földmegfigyelő műholdak közel valós idejű adatait máshol is használták, például az olajszennyezés közvetlen következményeinek elhárításán, enyhítésén dolgozó hatóságok. Most, utólag az űrből végzett mérések elemzése az okozott környezeti károk számba vételében segít.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Mexikói-öbölben két olyan fő terület van, ahol a tonhalak ívása folyik: az egyik északnyugaton, a másik északkeleten. Ez utóbbi területet érintette az olajkatasztrófa is (a másikat szerencsére nem). Az ívóhelyek védelmében, valamint a károk megbecsüléséhez szükség volt az olajfolt terjedésének naprakész ismeretére. Ehhez az adatokat radaros távérzékelő mesterséges holdak – többek közt az európai Envisat – szolgáltatták. Az ívóhelyek meghatározására, a halivadékok növekedésének modellezésére több információs forráson alapuló rendszert dolgoztak ki a nonprofit Ocean Foundation szakemberei. Bevetettek elektronikus követővel felszerelt tonhalakat, valamint a tenger hőmérsékletét, magassági szintjét, illetve a víz planktontartalmát megadó modelleket. Ez utóbbiakhoz a paramétereket ugyancsak különböző műholdas mérésekből kapták. A vízfelszínről távérzékeléssel szerzett színinformáció utalt a tonhalak táplálékának, a planktonnak a koncentrációjára.
Hatalmas olajfolt a Mexikói-öböl vizén
Még mindig terjed az olajfolt
A tonhalaknak a legrorosszabbkor jött az olajszennyezés (ESA)
Az Envisat radarképén az Anglia keleti partjainál szeptember végén üzembe helyezett szélkerekek láthatók, amelyek egyszerre 30%-kal növelték Nagy-Britannia szélenergia-hasznosító kapacitását.
