Az ammónia eloszlása Európa fölött, 2008-ban. A színkódolt ábrán sárga és piros jelzi a kiugró koncentrációkat. A háttér egy MODIS műholdfelvételekből összeállított mozaikkép. (Ammónaitérkép: ULB / CNES / INSU-CNRS; háttérkép: L. Gonzalez, C. Deroo / LOA, Lille Univ.)
Az ammónia feltérképezése nem egyszerű, részben mert a gáz a kibocsátás után hamar eltűnik a légkörből. Könnyen reakcióba lép más anyagokkal, például salétromsavval és kénsavval, ammónium aeroszolokat képezve. Ezek végső soron az éghajlat alakulására is hatással vannak.
Belga és francia kutatók a 2006-ban indult, poláris pályán keringő MetOp-A műholdnak az infravörös tartományban érzékeny IASI (Infrared Atmospheric Sounding Interferometer) műszerét használták, s az adatokból sikerült különválasztaniuk az ammóniára utaló jeleket. Naponta több millió mérési adatról van szó. A műholdas térképet a legjobb légköri modellekkel összevetve olyan „foltokat” azonosítottak a Földön, ahol a leginkább jellemző az ammónia-kibocsátás. Ezek többnyire kiterjedt mezőgazdasági területek fölött vannak. A légköri ammónia szempontjából különösen kiugrónak bizonyult például Európában a Pó folyó völgye, Üzbegisztánban a Fergana-völgy, vagy az USA Idaho államában a Snake River völgye. Közép-Ázsiában olyan helyszíneket is sikerült azonosítani, amelyeket eddig nem tartottak nyilván, mind nagy kibocsátókat. A biomassza égetése során ugyancsak sok ammónia szabadul fel.
Az eredmények biztatóak, a közeli jövőben nagyobb érzékenység, vagyis a kisebb kibocsátók azonosítása is lehetővé válhat.
