A műholdak szerepéről a klímakonferencián

Bali szigetén most zajlik az ENSZ klímakonferenciája, amelyen a Kiotói Egyezmény 2012-es lejárta utáni teendőkről tanácskoznak.

A mostani konferencián több mint 180 országból közel tízezer delegált vesz részt. Az 1997-ben született Kiotói Egyezményhez csatlakozó országok vállalták az üvegházhatást okozó gázok – elsősorban a szén-dioxid – kibocsátásának visszafogását. Az egyre erősödő vélemények szerint az emberi tevékenység nyomán a légkörbe jutó gázoknak szerepük van a földi klíma utóbbi évtizedekben tapasztalható folyamatos felmelegedésében. (Még ha esetleg később bebizonyosodna, hogy ez a feltevés nem is igaz, a kibocsátás mérséklése mindenképpen ésszerű lépés!)

Közvetlenül az emberi tevékenységnek évente mintegy 25 milliárd tonna extra szén-dioxidot „köszönhetünk”. Ez a mennyiség főleg a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, az erdők tömeges pusztításának következtében és az erdőtüzek nyomán kerül a légkörbe. Csak a trópusi esőerdők irtása a mennyiség 20%-át adja. Ezért a konferencián is napirendre került a téma. Az egyik szóba jöhető megoldás szerint a fejlett államok meghatározott támogatási összegeket fizetnének a fejlődő országoknak azért, hogy ott ne vágják ki az erdőket. Az efféle megegyezés egyik alapfeltétele az erdők rendszeres monitorozása, amire a műholdas távérzékelési módszerek kiválóan alkalmasak. Számos műholdon (Landsat, Spot, Terra, IRS, Envisat, stb.) optikai érzékelők állnak rendelkezésre. A gyakori felhőborítottság „kiküszöbölésére” radaros műholdak (pl. Envisat, ERS) is bevethetők.

Nem véletlen, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) kiállítóként is jelen van a bali konferencián. A ESA által kínált műholdas megoldások közül említésre érdemes például a holland-indonéz együttműködéssel létrejött, az erdőirtások detektálását céló, műholdradaros méréseken alapuló SarVision rendszer.

Az Envisat radarképei alapján készült, a 2006 végi állapotot mutató térképen piros szín jelöli az egy év alatt elpusztult tőzegláperdőket Indonéziában. A nedves tőzegréteg nagymennyiségű szenet köt meg, ami az erdő pusztulásával menthetetlenül felszabadul. (Kép: ESA/SarVision)

Egy német cég szintén műholdas – mind radaros, mind optikai – távérzékelési adatokat alkalmaz a biomassza tömegének megbecsülésére. Eredményeik szerint is gyors ütemben terjednek az olajpálma-erdők. A növényt a bioüzemanyag iránti igény miatt telepítik előszeretettel. Ugyanakkor ezek a változások a természetben kedvezőtlen szén-dioxid-mérleggel járnak: végső soron több kárt okoznak, mint hasznot! Ezért minden megoldás hasznos lehet, ami az érintett ázsiai országokat az esőerdők irtásának megfékezésére ösztönözheti.

Olajpálma-ültetvény nő a természetes erdő helyén Indonéziában. (Kép: F. Siegert)

Kapcsolódó cikkek:
A légköri hőmérséklet változása
A globális felmelegedésről
Légköri összetevők mérése az űrből
A szén körforgása az űrből

Kapcsolódó linkek:
Az ESA a bali klímakonferencián