A fényárban úszó 39A indítóálláson az Endeavour (STS-118) startelőkészületein éjszaka is dolgoztak. (Kép: NASA/Kim Shiflett)
A sötét éjszakában a kivilágított indítóállás, rajta az űrrepülőgéppel, háttérben a sötét éjszakai éggel nekünk kellemes látványt nyújt. Nem úgy az éppen tojásrakási időszakukat élő tengeri teknősök és a frissen kikelt kicsinyek számára. A teknősök ilyentájt tömegesen másznak az Atlanti-óceánból az indítóállástól alig 200 méterre hózódó homokos partra. A mesterséges éjszakai fények azonban megzavarhatják tájékozódásukat. A homokba rejtett tojásokból kikelő kis teknősöket pedig a fény eltérítheti eredeti útirányuktól, a holdsütötte vízfelülettől.
A Kennedy Űrközpontban a lehetőségek szerint igyekeznek ügyelni a természeti környezet védelmére, ezért a teknősök érdekében valamit ki kellett találniuk. A probléma viszonylag újkeletű. A partra vetülő fényeket korábban az ott levő homokdűnék kellőképpen árnyékolták. Az utóbbi időben, különösen a 2004-es hurrikánszezonban a dűnék erodálódtak. Addig is, amíg a partmenti dombokat helyre nem hozzák, egy eredeti megoldást találtak ki. Olyasmit használtak fel, ami „kéznél volt”: üres vasúti teherkocsikat. A parttal párhuzamosan futó sínekre 25 tehervagont állítottak.
Az árnyékolás céljából odaállított vasúti kocsik a parti síneken. (Kép: NASA/George Shelton)
Az ideiglenesen ott állomásozó, használaton kívüli vasúti kocsik egyszerű, olcsó megoldást jelentenek, s árnyékuk épp megfelel a célnak.
Frey Sándor
