Hazánk néhány év múlva az Európai Űrügynökség (ESA) tagja lehet. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. A mostani epizodban bemutatjuk az Öreg Kontinens legnagyobb rakétájának, illetve űrállomás-moduljának születését.
1985. januárjában az ESA jóváhagyta az Ariane-5 megépítésének terveit. Mindezt hosszas vita előzte meg, ugyanis nagyon sok változat közül kellett kiválasztani a legjobbat. Az Ariane-5 terveit úgy készítették el, hogy képes legyen nagy tömegű műholdak és űrszondák indítására, sőt, egy kifejlesztendő európai űrrepülőgép, a Hermes pályára állítására is.
A saját űrrepülőgép-program lázba hozta az ESA tagállamokat, bár többen szkeptikusan fogadták a terveket. A Hermes kifejlesztése mellett ugyanis még egy fontos feladattal meg kellett birkózniuk: a Spacelab után új űrállomást szerettek volna építeni. A Columbus nevű modul egy igen összetett program része lett volna. A hasznosítására igen sok terv született: a Columbus egyes tervek szerint egy önálló európai űrállomás, esetleg annak egyik modulja lehetett volna, de akár egy nemzetközi együttműködésben megépítendő űrállomás moduljaként is el lehetett képzelni (lásd 27. rész). Az első elgondolások – hasonlóan a Spacelabhez – több szegmensből képzelték el a Columbust. A különböző összetevők dokkolhattak egymással, illetve eltávolodhattak egymástól, utóbbi esetben pedig a Hermes űrrepülőgép biztosíthatta az összeköttetést a részek között.
Így Nyugat-Európa ismét nagy terveket szőtt. (Következő két ábránk egy 1984-es, majd egy 1989-es Hermes koncepciót mutat be.)
Ábrák: ESA archívum
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Hermes az Ariane-5 orrkúpjának helyére lett volna állítva, hasonlóan, mint a korábbi amerikai elképzelésben szereplő DynaSoar (X-20) nevű tervezett űrrepülőgép (képünkön egy 1989-es Arian-5, illetve Ariane-5/Hermes terv-változatot mutatunk be). A Hermes elkészítéséért leginkább a franciák kardoskodtak, vállalva, hogy ha kell, a teljes összeg felét fizetik. Ezért a Hermest különleges módon az ESA és a francia űrhivatal (CNES) közösen építette volna. Az űrrepülőgép feladata az űrállomások összeszerelése, műholdak űrbéli javítása (akár megrendelésre is), de kisebb tudományos kísérletek elvégzésére, műholdak pályára állítására is lehetőséget biztosítottak.
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (31. rész): Az Ariane-2 bemutatkozása
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (30. rész): A világ nagyhatalmai egy célért – külön-külön
Európai Űrügynökség
Hazánk néhány év múlva az Európai Űrügynökség (ESA) tagja lehet. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. 
