Az új rakéta részben orosz, részben hazai gyártású egységekből épült. Egy korábbi felvételen, tesztelés közben az indítóálláson látható. (Kép: KARI)
A KSLV-1 hasznos terhe egy 100 kg-os technológiai kísérleti műhold (STSAT-2, Science and Technology Satellite-2) lesz. Természetesen nem ez az ország első mesterséges holdja, de az eddigieket mind külföldi hordozórakétákkal állították pályára. Az STSAT-2 egy napteleszkópot, valamint műholdas lézertávmérésre alkalmas lézertükröket visz magával. Ez utóbbi technikával a földi állomáshálózatról indított lézerimpulzusok visszaverődése alapján a műhold pontos pályameghatározását tudják majd elvégezni.
A hibrid meghajtású hordozórakéta első fokozatát a moszkvai Hrunyicsev cég fejlesztette, ahol az orosz Proton rakéták is készülnek. Ez a fokozat kerozinnal működik, és eredetileg a következő generációs orosz Angara rakétákhoz fejlesztették (az a program jelentős késésben van).
A második, szilárd hajtóanyagú fokozat a Korea Aerospace Research Institute (KARI) munkája. Ennek a feladata a műhold végső pályájának kialakítása.
A startot korábban július végére tervezték, de a Hrunyicsev mérnökeinek még némi időre volt szüksége az első fokozat (Angara Universal Rocket Module) végső teszteléséhez. Dél-Korea 2002 óta dolgozik a saját űrindítási kapacitás kiépítésén, és kezdetben még 2005-ös bemutatkozó repülést reméltek. Az orosz partner 2004-ben kapcsolódott be a programba.
A rakéta tervezése és megépítése 400 millió amerikai dollárnak megfelelő összegbe került. A dél-koreaiak igyekezete nem független az észak-koreaiak tevékenységétől, ahol azonban a rakétafejlesztést hadászati szempontoknak rendelik alá.
