1999 júniusának elején a kínai Internet hálózatokon hihetetlen gyorsasággal elterjedt két fotó egy rakétáról, mely az akkori képaláírások szerint a fejlesztés alatt álló első kínai személyzetes űrhajót vinné Föld körüli pályára. Bár a két fotó eredetiségét többen megkérdőjelezték, sokan mégis hajlottak arra, hogy a fotóknak legalábbis „részleges” valóságtartalmuk van, és Kína hamarosan saját űrhajóval, saját űrhajósokat indít a világűrbe.
A nyugati szakértők által „921-es Program”-ról (Project 921) cseppenként egyre többet és többet lehetett tudni, de nehezen lehetett eldönteni, hogy ezek az információk kiszivárogtak, vagy kiszivárogtatták őket. Mindenesetre az 1999 júliusi bécsi UNISPACE-III konferenciához kapcsolódó kiállításon a kínai kiállítók szinte teljes csendbe burkolództak, és az ott hozzáférhető, egyébként 19 oldalas „Kínai nemzeti jelentés”-ben, a jövő terveivel foglalkozó részben is csak egyetlen mondat utalt esetleges személyzetes űrrepülésekre: „…(Kína) fejleszteni fog személyzetes űrrepülésekben használatos éllettani laboratóriumi berendezéseket, és ehhez kapcsolódó kutatásokat folytat.” Persze az ilyen berendezések repüléséhez még nem feltétlenül szükséges saját űrhajót is építeni… Az, hogy 1999-ben egyáltalán felmerült az a kérdés, hogy Kína képes-e űrhajóst, vagy űrhajósokat teljesen saját erőből a világűrbe juttatni, csak a laikusokat lepte meg. A szakemberek ekkorra már jelentős információkkal rendelkeztek az ázsiai nagyhatalom űrprogramjáról. Amennyiben végigtekintünk az elmúlt negyven év eseményein, akkor egy alapvetően sikeres, és igen fejlett űrprogram képe rajzolódik ki előttünk. Kinában 1956-ban indult el a katonai rakétaprogram, melynek köszönhetően megszülettek az első nagyteljesítményű harcászati rakéták. Az űrkutatási program első jelentős eredményeként a szakemberek 1958-tól már rakétaszondákkal vizsgálták a Föld felsőlégkörét, illetve a kozmikus teret. A kínai műhold indítására vonatkozó terveket 1965-ben fogadták el. 1969-ben egy kudarccal végződött kisérlet, majd 1970. április 24-én már teljes siker – írhatjuk krónikánkba. Az 1970-ben felbocsátott 173 kg-os mesterséges hold (fent), mely igen elnyújtott ellipszis alakú pályán (439/2384 km) keringett, hivatalos elnevezés hiányában a Kína-1 nevet kapta. Egy évvel később került pályára a mintegy 221 kg tömegű Kína-2 (fent). E két műhold elsődleges feladata volt tesztelni a későbbi kínai holdak legfontosabb fedélzeti rendszereit, de a Kína-2 már a kozmikus sugárzást, és a Föld mágneses mezőit is vizsgálta. A Kína-1-ről később kiderült, hogy elnevezése DFH-1 (Dong Fáng Hong – Kína Vörös), mig a Kína-2 az SJ-1 (Shi Dzsián – Gyakorlat) nevet viselte. A későbbiekben a távközlési holdak a DFH, míg a tudományos műholdak egy része az SJ elnevezést viselte. Folytatjuk… Szentpéteri László Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben, ingyenesen és szabadon felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat. Ennek módja: Kapcsolódó cikkek:
“Forrás”, illetve “további részletek”:
“ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”
Szíves megértésüket köszönjük!
KÍNA ŰRPROGRAMJA (1. rész): Startra kész az első űrhajós
Az ŰRVILÁG információi szerint immár egy hónapja a startasztalon várja az indítást az ötödik kínai űrhajót szállító CZ-2F hordozórakéta. A hivatalos kínai bejelentések szerint a startra október 1-e után “bármikor sor kerülhet, amikor ehhez minden feltétel adott”. Az út attól lesz történelmi, hogy ezen a repülésen a világűrbe indul az első kínai űrhajós.
