Argentína radaros földmegfigyelő műholdja Falcon-9 rakétával indult Kaliforniából, ahol most először szállították le szárazföldre az első rakétafokozatot.
A SpaceX rakétája eleve egy már repült, újra hasznosított első fokozattal startolt, magyar idő szerint október 8-án 4:41-kor. A helyszín katonai kezelésben levő nyugati parti indítóhely, a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpont volt, Los Angelestől északnyugatra.
A hasznos teher, a SAOCOM-1A (Satélite Argentino de Observación COn Microondas) augusztus elején egy Antonov An-124 szállító repülőgép gyomrában érkezett Kaliforniába Argentínából, ahol gyártották. A műholddal L-sávú (1,275 GHz frekvencián működő), az apertúraszintézis elvét használó radarméréseket végeznek majd a Föld felszínének feltérképezésére, alacsony Föld körüli pályáról. A technika a nap 24 órájában, éjjel-nappal alkalmazható, sőt a felhős és borús idő sem zavarja, mint az optikai földmegfigyelő űreszközöket. A SAOCOM-1A egy azonos felszereltségű műholdpáros első darabja. Üzemeltetője Argentína nemzeti űrügynöksége (CONAE).
A műhold céljai között szerepel a talaj nedvességtartalmának mérése, az adatok használata a termés becslésére, árvizek vagy aszályok előre jelzésére. Továbbá tengeri olajfoltok, erdőtüzek detektálása, árvizek és más természeti vagy ember okozta katasztrófák megfigyelése, a következmények elhárításának segítése. A SAOCOM-1A az Argentínában épült első radaros távérzékelő műhold. A program olasz együttműködésben folyik, a COSMO-SkyMed konstelláció adatait egészítik majd ki, kölcsönösen előnyös „cserével” a két ország között.
Az 1,6 tonnás SAOCOM-1A műhold indítás előtt, már a Falcon-9 hordozórakéta orrkúpja alatt. (Kép: CONAE)
A SpaceX számára a Falcon-9 kiürült első fokozatának leszállítása, visszanyerése mára megszokott rutinműveletté vált. A mostani indítás mégis szolgált újdonsággal. Míg a keleti partról, a floridai Cape Canaveral bázisról végrehajtott startok esetén tengeren úszó platformra és szárazföldi helyszínre is visszahoztak már rakétafokozatokat, Kaliforniában eddig csak a Csendes-óceánon úszó platformot használtak. A Kaliforniában kialakított landolási hely hasonlóan néz ki, mint a floridai. A különbség, hogy sokkal közelebb fekszik a rakéta indítási pontjához, mint Cape Canaveralen.
Hosszadalmas környezeti és biztonsági vizsgálatok előzték meg a leszállóhely engedélyezését. A SpaceX elnevezése szerinti Landing Zone 4 (4-es számú leszállási zóna) korábban a Vandenberg Légitámaszpont 4W indítóhelyeként volt ismert (Space Launch Complex 4-West, SLC-4W). Ez a keleti 4-es (SLC-4E) mellett csupén 400 m-re található, amelyet most a SpaceX használ a Falcon-9 rakéták kaliforniai indításaihoz. Az SLC-4W régebben egyébként az Amerikai Légierő kezelésében Titan-3B és Titan-2 rakéták starthelyeként szolgált, 2003-ig. Az indítótornyot 2014-ben bontották el, majd a SpaceX 2015-től vette bérbe a területet, hogy leszállóhellyé alakítsa át.
A több mint száz kis földmegfigyelő műholdat üzemeltető Planet cég által közzétett szeptemberi űrfelvételen a Landing Zone 4 (balra) és közelében az indítóhely (SLC-4E) látható. (Kép: Planet)
A szárazföldre végrehajtott leszállások olcsóbbak a cég számára, mintha az első fokozatot tengeri platformra kellene visszahozni, és kevesebb időt is vesz igénybe az újrahasznosítás. Azon startok alkalmával, amikor elegendő hajtóanyag marad, a hasznos teher pályára állítása nem meríti ki a rakéta teljes kapacitását, el tudják végezni a szükséges manővereket az első fokozat visszatéréskor. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Latin-amerikai körkép
Teljes az olasz radarműhold-sorozat
A SAOCOM-1A startjáról (Spaceflight Now)
Egy nem is olyan régi világnap, amely a kisbolygó-becsapódások veszélyeire igyekszik felhívni a figyelmet, az 1908-as Tunguz-esemény 110. évfordulóján.
