A 10,7 m hosszú, 4,5 m széles, kb. 6 tonna tömegű UARS (Upper Atmosphere Research Satellite) 1991-ben, a Discovery űrrepülőgépből való kibocsátása közben. Az űreszköz 2005-ig volt aktív, a földi felsőlégkört kutatta. (Kép: NASA MSC)
Valamit azért már most is biztosan lehet tudni. Mivel a műhold pálya az Egyenlítő síkjával 57°-os szöget zár be, az 57° északi és déli szélesség fölött tartózkodók abszolút biztonságban vannak, oda nem juthat el egyetlen leeső darab sem. De nem érdemes útra kelni, például Skandináviába venni az irány, hiszen szinte elhanyagolható az esélye, hogy bárhol kárt okozna a kiszolgált űreszköz valamelyik alkatrésze.

A hamarosan megsemmisülő UARS műhold pályájának vetülete a Föld térképén. (Kép: NASA GSFC / Karl Tate / Space.com)
A becsapódást korábban inkább október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb, így az előzetesen számítottnál hamarabb fékeződik le a pályafutása legvégén járó űreszköz.
Bár a darabok feltehetően a Föld nagyobb részét borító óceánba fognak zuhanni, az amerikai illetékesek már gondoltak az esetleges „becsületes megtalálókra” is. A figyelmeztetés így szól: ha mégis a szárazföldre hullana valami, a műhold részei továbbra is az Egyesült Államok kormányának tulajdonát képezik. Így tehát nem legális azokat haszon reményében, például gyűjtőknek eladni...
Frey Sándor