A tavaly december 26-i, az Indiai-óceán térségében bekövetkezett tenger alatti földrengés nyomán keletkezett szökőár véletlen tanúja volt néhány mesterséges hold.
A pusztító szökőár – ahogy mindannyian emlékszünk még rá – rengeteg emberéletet követelt és nagy károkat okozott az Indonéziához tartozó Szumátra szigetén, Sri Lanka, India partvidékén, és más, az Indiai-óceán partjainál fekvő országokban.
A francia és amerikai űrhivatalok (a CNES és a NASA) közös programja keretében üzemelő Jason-1 és Topex/Poseidon magasságmérő mesterséges holdak „párban” keringenek a Föld körül, egy perc különbséggel követve egymást ugyanazon a pályán. Naponta 13-szor kerülik meg bolygónkat. A véletlennek köszönhetően a Jason-1 és a Topex/Poseidon épp a földrengés kipattanását követő 2 órán belül haladt el a térség felett. A tengerfelszín magasságának a változását, a rengés keltette hullámokat így sikerült a nyílt óceánon megfigyelniük! Egy 400-500 km-es térségben a vízfelszín 50 cm-rel megemelkedett, amelyet egy második, 40 cm magas hullám követett.
Újabb véletlen, hogy a földrengés után 3 óra 20 perccel az ESA Envisat nevű földmegfigyelő mesterséges holdjának pályája is az Indiai-óceán felett vezetett. Az Envisat mérései a közvetlen és a visszavert hullámokat is kimutatták.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a mesterséges holdak méréseiből ennyire pontosan látható volt a szökőár, akkor miért nem risztották azonnal a fenyegetett országokat? Nos, ennek több oka is van. Először is ezek tudományos célú mesterséges holdak, nem egy operatív katasztrófa-előrejelző rendszer részei. Teljesen véletlenül tartózkodtak épp az érintett térség felett (pályájuk alapján sem biztosítható, hogy akár egy nap alatt végigpásztázhassák a teljes földfelszínt). Másrészt a mért nyers adatok feldolgozása sem azonnal történik, hanem utólag. Így a szökőár mintegy 800 km/órás terjedési sebességével ezek a mesterséges holdak sajnos nem tudnak versenyre kelni. Az adatok tudományos, geofizikai és hidrodinamikai feldolgozása, a szökőár terjedésére vonatkozó modellszámításokkal való összehasonlítása azonban megkezdődött.
E különleges és egyedi megfigyeléseknek ugyanakkor van egy fontos tanulsága. Megmutatták, hogy egy űrbeli megfigyelő rendszer megfelelő megtervezése és kiépítése esetén lehet esélyünk a hasonló katasztrófák időben való észlelésére.
(Space Research Today - COSPAR Information Bulletin, 2005. április) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy héttel a katasztrófa után
Újabb döbbenetes felvételek a pusztításról
A Föld mint bolygó a helyén van
TOPEX/Poseidon: Tíz éve bolygónk megismerésének szolgálatában
Envisat: Egy éve az emberiség szolgálatában
A Jason-1 és Topex/Poseidon méréseiről a Francia Űrügynökség (CNES) honlapján
Az Egyesült Államok űreszközök követésére specializált katonai szervezete (US SSN) a napokban jelentette be, hogy sikerült két kozmikus karambol szereplőit azonosítania. A két esemény közül az egyik idén januárban történt, amikor két rakéta „találkozott” 885 km magasan…
