A HTV befogása az űrállomás robotkarjával. (Fantáziakép: JAXA)
A HTV program 1997 óta fut Japánban, eddig összesen 700 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget költöttek rá. Csak a mostani űrhajó 200 millióba került (ebben nincsenek benne a felbocsátással kapcsolatos költségek). A henger alakú űrhajó mérete egy turistabuszéval vetekszik. Nincsenek külön „elálló” napelemtáblái, mint orosz és európai társainak. Az energiaellátást a testére helyezett 57 napelem biztosítja.
Az embereket nem szállító teherűrhajók közül ez az első olyan, amelyikben nyomás alatt levő hermetizált, valamint nem hermetizált raktér is található. Továbbá ez az egyetlen teherűrhajó, amely közvetlenül az ISS amerikai szegmensét tudja ellátni nagyméretű kísérleti berendezésekkel. (A többiek az orosz részhez csatlakoznak, ahol az átjárók is keskenyebbek.)
A jelenlegi elképzelésekben hét HTV repülése szerepel, nagyjából évente egy új teherűrhajót indítanának a japánok. Ha elég pénz van rá, akár évente két példányt is le tudnának gyártani. A HTV szerepe különösen felértékelődik, ha az amerikaiak valóban rövidesen leállítják űrrepülőgépes programjukat. A jövőbeli HTV-k összesen 6 tonnányi rakományt vihetnek magukkal. A mostani első repülés során a plusz hajtóanyag és akkumulátorok elfoglalnak némi helyet, ezért alig 3,5 t a hasznos teherszállító kapacitás. A hermetizált részben élelmiszert, számítógépeket, kísérleti eszközöket, a személyzetnek szánt tárgyakat visznek. A maradék alig 1 tonnányi rakomány a nem hermetizált részbe kerül. Ezek a japán Kibo modul külső részére kerülő japán és amerikai kísérletekhez készült eszközök.
A HTV-1-nek is az lesz a sorsa, mint a többi teherűrhajónak. Az űrállomáson feleslegessé vált dolgokkal együtt eltávolodik, majd a légkör sűrű részébe lépve, a Csendes-óceán déli vidékei fölött megsemmisül. Erre a műveletre november elején keríthetnek sort.
