Megindult a munka a Vénusznál

Öt hónappal a megérkezése után megkezdte tudományos megfigyelési programját a hányatott sorsú japán Akacuki űrszonda.

Mint emlékezetes, az Akacuki (Akatsuki, korábbi nevén Planet-C) 2010-ben nem tudott lefékezni és pályára állni belső bolygószomszédunk körül. Ezután öt évnyi tétlen keringés következett a Nap körül, majd 2015. december 7-én sikerült a bravúr: az eredetileg csak kisebb pályakorrekciókra szánt hajtóművek segítségével az Akacuki a Vénusz körüli, igaz meglehetősen magas (az eredetileg reméltnél mintegy ötször magasabb) és elnyúlt pályára került.

A Földről 2010 májusában indított Akacuki a Vénusz körül. (Fantáziakép: JAXA)

Nemrég, az érkezés után 5 hónappal megkezdődtek a tudományos mérések. Előzőleg ellenőrizték a fedélzeti műszereket, amelyeket nem terveztek ilyen hosszú élettartamra, és kialakították a végleges pályát a bolygó körül. A kamerák mostantól rendszeresen készítenek felvételeket a vastag felhőzetbe burkolózó Vénuszról. A Japán Űrügynökség (JAXA) szakemberei bizakodók, szerintük akár még két éven át kitarthat az űrszonda, de elképzelhető, hogy a 2020-at is működőképesen éri meg. Bár az Akacukit áprilisban működésre késznek nyilvánították, az egyik, a villámlásokat és a légköri fényt figyelő kamera még további kalibrációs mérésekre szorul.

A mostani pálya Vénusztól legtávolabbi pontja 370 ezer km, ami hasonló a Föld–Hold távolsághoz. A Vénusz közelében az űrszonda csupán ezer-tízezer km-es távolságban repül el a felhőzet teteje fölött. A nagy Vénusz-távolság bonyolítja a méréseket, hiszen a pálya jelentős szakaszán a bolygó túl kicsinek látszik az Akacuki kamerái számára. Ugyancsak kevesebb lehetőség nyílik az okkultációs rádiómérésekre. Ezek az űreszköz és a földi antennák közötti, a Vénusz légkörén áthaladó rádiójelek vizsgálata alapján a függőleges légköri profil meghatározását célozzák. A villámlások megfigyelő kamera a 10,8 napos periódusú pályán csak mintegy egy órán (!) keresztül, a legnagyobb Vénusz-közelség idején lesz használható, amikor a szonda az éjszakai félteke fölött repül. A kevés mérési lehetőség késleltette a berendezés kalibrációját is, de a remények szerint júniusra ez a berendezés is teljes értékű lehet.

Az Akacuki infravörös kamerájának felvétele a Vénusz éjszakai oldaláról. A 6 másodperces expozíciós idővel március 25-én készült kép az eddigi legrészletesebb az árnyékban levő félteke fölötti felhőzetről. Rajta korábban nem ismert mintázatokat fedeztek fel a kutatók. (Kép: JAXA)

Japán első űrszondája, amely a Naprendszer egy másik bolygója körül pályára állt, három infravörös kamerát vitt magával. Ezek más-más hullámhosszakon érzékenyek, így a légkör különböző rétegeinek, illetve a felszínnek a vizsgálatára alkalmasak. Az Akacuki berendezései révén lehetővé válik a Vénusz légköre szerkezetének és dinamikájának kutatása, három dimenzióban. Az infravörös kamerák mellett egy ultraibolya sávban érzékeny kamera is helyet kapott a szonda fedélzetén.

Kapcsolódó cikkek:
Vénusz: második nekifutás
GYORSHÍR: A Vénusznál a japán szonda
Az első japán közelképek a Vénuszról

Kapcsolódó linkek:
Megkezdte rendszeres tudományos méréseit az Akacuki (Spaceflight Now)