A Vénusznál a japán űrszonda

A májusban indult Akatsuki lefékezett és pályára állt a Vénusz körül. A manőver sikeréről csak később tudnak megbizonyosodni.

A Japán Űrügynökség (JAXA) Akatsuki (magyar átírással: Akacuki, jelentése hajnal; korábbi jelöléssel: PLANET-C) űrszondája elérte célpontját, a Vénuszt. A sebességnek a bolygó körüli pályára álláshoz szükséges mértékű csökkentésére, fő hajtómű bekapcsolására magyar idő szerint december 7-én, nem sokkal éjfél után (0:49-kor) került sor. A fő hajtómű 12 perces működését megelőzően és követően kisebb pályamódosító manővereket is végrehajtottak. A pályára állás teljes sikeréről később, a művelet után csak mintegy fél nappal (kedden kora délután) kapunk biztos információt. Ehhez előbb az űrszonda fő kommunikációs antennáját is a Föld irányába kellett fordítani, majd a pályára vonatkozó méréseket végezni. A földi irányítóközpontban izgalomra adott okot, hogy a tervezettnél csak valamivel később sikerült újra felvenni a rádiókapcsolatot az űreszközzel, miután az kikerült a Vénusz takarásából.

(Fantáziakép: JAXA)

Az elkövetkező hetek a pálya végső paramétereinek beállításával telnek majd. A kutatóprogram során az elnyúlt ellipszispálya bolygóközeli pontján a felszíntől mindössze 300 km-re, a Vénusztól legtávolabb 80 ezer km-re lesz az űreszköz. A fedélzeten elhelyezett öt kamera bolygószomszédunk különleges légköréről gyűjt majd adatokat, a remények szerint legalább két éven át. A tudományos célok közt megtaláljuk az esetleges vulkáni aktivitás vizsgálatát, valamint villámok detektálását is.

A Vénusz sűrű légkörének legfőbb összetevője a szén-dioxid. A felszínt kénsavból álló felhők takarják. Lent az üvegházhatás miatt közel 500 Celsius-fok a hőmérséklet, a légnyomás pedig bő 90-szerese a földiének. Bár a közel azonos méretű Vénusz és a Föld hasonló körülmények között alakulhatott ki, mostani állapotuk mégis igen eltérő. Az öt kamerát úgy tervezték, hogy a vénuszi légkör más-más rétegeiről adjanak információt. Két berendezéssel, a rövid hullámhosszú infravörös sugárzás megfigyelésével az alacsony felhők mintázatát, a vízgőz és a szén-monoxid eloszlását derítik fel. A most is a Vénusz körül dolgozó európai Venus Express szonda korábbi mérései friss lávafolyásokra utaltak, emiatt a kutatók abban bíznak, hogy sikerül akár jelenleg is folyó vulkáni tevékenység nyomaira bukkanni. (Az Akatsuki és a Venus Express januártól összehangolt megfigyelési programba kezdenek.)

A hosszabb infravörös, valamint az ibolyántúli tartományban érzékeny műszerek a felső légrétegek nagy sebességű áramlását tanulmányozzák majd. A bolygó igen lassan, 243 nap alatt fordul meg a tengelye körül. Míg a sokkal gyorsabban forgó Föld és a Mars esetében a légkör többé-kevésbé összhangban forog a bolygótesttel, a Vénusznál a légkör rotációja mintegy hatvanszor akkora sebességű, mint magáé a bolygóé. A felhők kialakulásához szükséges kén-dioxid légköri eloszlását ugyancsak az ultraibolya tartományban kutatják. Egy ötödik kamera másodpercenként 30 ezer felvételt készít a látható fény tartományában, hogy azokon esetleges villámlások nyomaira bukkanhassanak a kutatók. Az űrszondától azt várják, hogy segítségével többet tudjunk meg a Vénusz légköréről, s rájöjjünk, hogy az miért különbözik annyira a mi Földünkétől. Az öt kamera mellett hatodik műszerként az űrszonda rádióantennáját is használják majd, a légkör felső rétegein áthaladó rádióhullámok vizsgálatára.

Az Akatsuki május 20-ról 21-re virradóra indult egy H-2A hordozórakétával. A vele együtt startoló IKAROS napvitorlás ugyancsak a Vénusz irányába tart, de egy hónappal később halad el mellette, anélkül, hogy a bolygó körüli pályára állna (vagyis tovább kering a Nap körül).

Kapcsolódó cikkek:
Japán űrszonda indult a Vénuszhoz
A japán Vénusz-szonda új neve
Aktív vulkánok a Vénuszon?
Klímakatasztrófák a Naprendszerben

Kapcsolódó linkek:
A japán Vénusz-szonda megérkezése (Spaceflight Now)
Akatsuki (PLANET-C) honlap (ISAS/JAXA)