A Hayabusa pályájának vázlata. A leszállásig még két jelentős esemény, egy utolsó pályamódosító manőver (TCM-4) és a kapszulának a szondáról való leválása van hátra. (Kép: JAXA)
Az TCM-3 idején tőlünk 3,6 millió km távolságban levő űreszköz fedélzeti rendszerei megfelelően működnek. A pálya finomhangolására szolgáló utolsó hajtómű-beindítás három nappal a landolás előtt esedékes. A kapszula kb. három órával a leszállás előtt, a Földtől mintegy 40 ezer km távolságban válik le a szondáról, amely továbbhalad és végül megsemmisül. A légköri fékeződés alatt a test 2700 Celsius-fokra forrósodhat, szénszálas anyagból készített hőpajzs védi majd az épségét. A leereszkedés utolsó szakaszán ejtőernyők fékezik.
A Hayabusa a Föld közelében. (Fantáziakép: JAXA)
A Hayabusa (jelentése japánul sólyom) 2003-ban indult, 2005 végén három hónapot töltött az Itokawa kisbolygó közeli vizsgálatával. Elérte a kisbolygó felszínét is, bár a remélt talajmintát – amelynek a visszahozására a kapszula készült – nem biztos, hogy sikerült begyűjtenie. Útját számos, többször végzetesnek látszó technikai nehézség bonyolította, amelyeken végül a japán szakembereknek mindig sikerül úrrá lenniük. Még ha üres is a tartály, akkor is ez lesz az első olyan űreszköz, amelynek sikerült oda-vissza megtennie a Föld és egy kisbolygó közötti utat. Magát a légköri fékeződést is kutatók figyelik majd a Földről és repülőgépekről, hiszen egyedi jelenségről, egy a bolygóközi térből érkező, ismert paraméterekkel rendelkező és előre tudott időben megjelenő test belépéséről lesz szó. A mérések alapján finomíthatják a Földdel ütköző természetes égitestek légköri belépésére vonatkozó modelleket.
Frey Sándor
