Minden reális várakozással ellentétben sikerült a japán kisbolygókutató űrszondának elérnie azt a pályát, amely lehetővé teszi mintahozó kapszulájának a Földre juttatását.
A Japán Űrügynökség (JAXA/ISAS) szondája, a Hayabusa (magyarul: Sólyom) 2005 novemberében érintette az 25143 Itokawa kisbolygó felszínét, s azóta él a remény, hogy esetleg sikerült talajmintát gyűjtenie az égitestről. Ha minden az eredeti terveknek megfelelően alakult volna, akkor a kutatók már 2007 nyarán megkezdhették volna a minta laboratóriumi vizsgálatát, itt a Földön. Az űrkutatás történetében még sosem fordult elő, hogy egy kisbolygóról anyagmintát hoztak volna haza.
De a Hayabusa útja egyáltalán nem a tervezett menetrend szerint alakult... Az űreszközt kis híján elvesztették közvetlenül a mintavételi kísérlet után. A fellépő hibák sorozata akár használhatatlanná is tehette volna a szondát, de az túlélte az üzemanyag szivárgását, fedélzeti akkumulátorának meghibásodását, és a két hónapig tartó kommunikációs csendet is. Mindehhez persze a japán mérnökök és kutatók helytállására és ötletességére is szükség volt. Később az űrszonda helyzetstabilizáló rendszere mondta fel a szolgálatot. Xenonnal működő négy ionhajtóművéből háromnak az elvesztése azt jelentette, hogy 2007 helyett csak 2010-re tudták hazavezetni – azt is csak óriási szerencsével.
Nos, a Hayabusa már majdnem itthon van! A legfrissebb hírek szerint az egyetlen még működő (két másik hajtómű részegységeiből felélesztett) ionhajtóművét március 27-én kikapcsolták, mivel az űrszonda elérte azt a pályát, amely néhány ezer kilométer távolságra a Föld közelébe vezeti majd. Ehhez már csak egy sor kisebb pályamódosító manőverre lesz szükség.
Június közepén tehát a kis, 18 kg tömegű visszatérő kapszula leválik az űreszközről. Belép a légkörbe és Ausztrália déli-középső részén ér talajt. Eközben az anyaszondát úgy irányítják, hogy az elkerülje a Földdel való találkozást. Ha a zuhanás és az ejtőernyős fékezés végén minden sikerül, akkor utána a 40 cm-es tartályt Japánba szállítják. Ekkor derül ki feketén-fehéren, hogy végül is került-e bele valamennyi a kisbolygó porából. A végeredmény kétséges, hiszen a Hayabusa annak idején nem tudta kibocsátani azt a két „lövedéket”, amelyeknek a feladata a talaj anyagának felkavarása lett volna.
Az izgalommal várt visszatérés pontos napját egyelőre nem hozták nyilvánosságra, talán június 13-án lesz. A JAXA korábban készített egy 21 és fél perces tájékoztató filmet, amely alább megtekinthető. Az angolul tudók a szöveget is érteni fogják.
Akár van az Itokawa kisbolygóról származó anyag a kapszulában, akár nem, maga a visszatérés is tartogat tudományos érdekességeket. Az eszköz légköri útját több helyről, köztük egy speciálisan felszerelt repülőgépről is meg fogják figyelni. (Hasonló méréseket 2006 januárjában az amerikai Stardust szonda visszatérő egységének érkezésekor is végeztek.) A dolog jelentősége, hogy a belépési sebesség lényegesen (mintegy háromszor) nagyobb, mintha egy Föld körül keringő mesterséges hold térne vissza. A mesterséges tűzgömb kb. 200 km-es felszín feletti magasságban izzik fel, és legfényesebb állapotában többszörösen túlragyogja a Vénuszt az égen, mielőtt kinyílik az ejtőernyő, amely lelassítja majd zuhanását.
Kapcsolódó cikkek:
Talán mégis sikerül a hazatérés
Hayabusa: egyre fogy a remény
Hazafelé tart a Hayabusa
Hamarosan hazaindul a Hayabusa
Merre jár a Hayabusa?
Csak 2010-ben térne haza a Hayabusa
Veszélyben a Hayabusa végső célja
Hayabusa: újabb hiba
Most sem járt szerencsével a Hayabusa ... vagy mégis?!
A földközeli kisbolygók törmelékhalmok?
Kapcsolódó linkek:
A Hayabusa hazaútjának utolsó szakasza (Sky and Telescope)
Hayabusa honlap (JAXA)
Ebben bíznak a japán mérnökök, akik két, már korábban tönkrement ionhajtómű még működőképes részegységeiből varázsolnak most egy újat.
