Nem ritkaság, de a világűrből fényképezve szép látványt nyújt az Indiai-óceán felett örvénylő két, egymáshoz közeli tájfun felhőzete.
2015. január végén készültek az alábbi műholdfelvételek a Diamondra és Eunice nevű trópusi ciklonokról. Egyikük sem volt kifejezetten erős, nem érintettek szárazföldeket és nem fenyegettek jelentős kártétellel.
Január 28-án az európai EUMETSAT szervezet és a Japán Meteorológiai Szolgálat által működtetett geostacionárius időjárási holdak által infravörös sávban gyűjtött adatok alapján állították össze ezt a képet, rajta a két ciklonnal. (Kép: EUMETSAT)
A közeli képet az alacsony pályán keringő amerikai Suomi-NPP műhold VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) felvételeiből, méghozzá három egymás utáni elvonulása alkalmával készített felvételekből állították össze. (Kép: NASA / NOAA / DoD)
Január 28-án, amikor a felvételek készültek, a két tájfun kb. 1500 km-re volt egymástól. A keletre látható, erősebb Eunice 160 km/h, a gyengébb Diamondra mintegy 100 km/h maximális szélsebességet produkált. Mindkettő délkeleti irányban mozgott, nem kerültek közelebb egymáshoz. Ez a távolság még nem volt elegendő ahhoz, hogy különösebb hatással legyenek egymásra. Ha a trópusi ciklonok középpontja 1350 km-nél kisebb távolságban található, akkor elkezdenek forogni a kettőjüket összekötő tengely egy pontja körül, az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban. A meteorológusok ezt a jelenség első leírójáról Fujiwhara-hatásnak nevezik. Ha elegendően közel kerülnek, a ciklonpárok tagjai akár egybe is olvadhatnak. Kapcsolódó linkek:
Trópusiciklon-ikrek (NASA EO)
Az óceánok globális áramlási rendszerének fenntartásában, és így az éghajlat alakításában a tengervíz hőmérséklete mellett fontos tényező a víz sótartalma. Ezt is évek óta vizsgálja az ESA SMOS műholdja.
