(Kép: Jesse Allen / NASA Langley Atmospheric Science Data Center)
A W/m2-ben skálázott színek az egységnyi területről származó sugárzási teljesítményt érzékeltetik. A legnagyobb hősugárzással jellemezhető területek vörösek. A leghidegebb részek fehérek (itt a mérések idején felhőzet borította a tájat).
A kép szemlélteti, hogy mi történik a napsugárzásból a Földre érkező energiával. Egy része a víz elpárologtatására fordítódik. Más része a légkört, a szárazföldet és az óceánokat melegíti. A felmelegített felszínekről hősugárzás hagyja el a bolygót – ennek a területi eloszlását mutatja a kép. Végül a napfény részben vissza is verődik, például a felhő- vagy jégtakaró tetejéről.
Bár szokatlan mértékű nyár közepi amerikai hőhullám a keleti, déli és középnyugati államokat érintette a leginkább, a térképen a legerősebben sugárzó vidék nyugaton, a Mojave-sivatag környékén látható. Ahol valamiféle növényzet borítja a felszínt, ott nem tud úgy felmelegedni a talaj, az energia jelentős része ehelyett a növényzetben levő víz elpárologtatására fordítódik.
A Föld hőháztartása folyamatosan változik ugyan, hosszabb időszakokra mégis átlagolható. A CERES és más műholdas berendezések hosszú évtizedekre visszanyúló mérései szerint a Napból érkező hőfluxushoz képest bolygónk összességében kevesebbet ver vissza vagy sugároz ki az űrbe. Ez azt jelenti, hogy a Föld átlaghőmérséklete növekszik.
