Sajnos az Antarktisz fölötti ózonlyuk megjelenése mára évente visszatérő jelenséggé vált. A vékonyodó ózonréteget az Envisat műhold is megörökítette.
Az Envisat műhold alábbi felvételén látható kék folt számunkra bizony semmi jót nem jelent, ugyanis az Antarktisz feletti ózonlyuk visszatértét jelzi. Sajnos napjainkra évente visszatérő jelenség lett az ózonréteg elvékonyodása a déli pólus felett.
A jelenséget az 1980-as években fedezték fel, s azóta számos Föld-megfigyelő műhold vizsgálja a sztratoszférikus ózon mennyiségét. Az ESA 2002-ben indított Envisat műholdja a Föld óceánjainak, szárazföldjeinek, jégsapkáinak, valamint légkörének megfigyelését végzi. Adataiból globális modellt készítenek a légköri jelenségekről, folyamatokról, így előre kiszámítható volt az is, hogy az ózonréteg ezekben a napokban vékonyodik el annyira, hogy felnyíljon, s megjelenjen az ózonlyuk.
Az ózonréteg kulcsfontosságú a földi élet szempontjából, hiszen megvédi bolygónkat az erős ultraibolya-sugaraktól, amelyek károsak az élő szervezetekre. Elvékonyodásáért az ember környezetpusztító tevékenysége felelős. Az elmúlt évtizedekben előszeretettel használt halogénezett szénhidrogén vegyületek ugyanis csak a magasabb légkörbe jutva fejtik ki pusztító hatásukat. A hírhedté vált CFC (kloro-fluoro-karbon) használatát ma már nemzetközi egyezmény tiltja, ám a hosszúéletű vegyszer felhalmozódott légkörünkben, így az ózonlyuk még az elkövetkezendő években is várhatóan meg fog jelenni.
A műhold adatai szerint a folyamat két héttel később indult meg, mint tavaly, ám az elmúlt évtized átlagától ez nem tér el, az ózonlyuk megjelenését ugyanis a helyi meteorológiai viszonyok is jelentősen befolyásolják. Általában november-december környékén zárul be újra, amikor a hőmérsékletkülönbségek hatására meginduló szelek örvényszerűen összekeverik az ózonban gazdag levegőrétegeket a ózonban szegényebbekkel.
Bolygónknak hőemelkedése van - amint azt a körülötte keringő "lázmérők" adatai alapján is megerősítették.
