Mi lenne, ha Kína venné fel elsőként a kapcsolatot az idegenekkel? Jó kérdés – mint ahogy az is, hogy mi változna meg, ha Kína válna a SETI-kutatások vezető hatalmává.
Amire elvileg meg is lehet az esélye, ugyanis már náluk működik a világ legnagyobb átmérőjű rádióteleszkópja. És ha az „üzenet” rádióhullámok formájában érkezik, akkor ez komoly előnyt jelenthet. Az pedig más kérdés, hogy a Kínai Kommunista Párt hogyan és mikor látná jónak egy ilyen szenzációs eredményről szóló beszámoló közzétételét. Különösen, hogy semmilyen nemzetközi szerződés, megállapodás, protokoll nem kötelezi őket az információmegosztásra (mint ahogy egyébként másokat sem).
Az 500 m-es FAST (Five hundred meter Aperture Spherical Telescope) rádióteleszkóp felületének egy részlete, építés közben. (A kép forrása)
Én mindenesetre leginkább arra tippelek, hogy akkor tudnák a legtöbbet kihozni a dologból, ha előbb a lehető legalaposabban megbizonyosodnának róla, hogy valóban idegen civilizációtól származó jelet detektáltak, és csak utána jelentenék be – egyben demonstrálandó azt is, hogy a kínai tudomány eredményesebb a világ többi részénél (és persze az USA-nál is). Ami azért nem igazán vonzó forgatókönyv a számunkra, mert megtörténhetne, hogy nem tesznek közzé bizonyos adatokat, mivel nem biztosak benne, hogy tényleg találtak valamit, és így csak nagy késéssel vagy sehogy nem jutnának el az információk a többi kutatóhoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy kínai tudós saját magára vonatkoztatva is más kockázatúnak ítélhet egy (esetleg elsietett) bejelentést, mint mondjuk egy amerikai.
Mindez persze csak találgatás. Az viszont nem, hogy amennyiben a kínaiak meghatározóvá válnának a SETI-n belül, úgy megváltozhatna a hozzáállás is. Jelenleg már nem olyan erősen, mint néhány éve vagy évtizede, de még mindig az az amerikai felfogás a meghatározó, mely szerint az elméleti kérdésekkel való foglalkozásnál fontosabb az észlelés és az adatgyűjtés. 1971-ben, a második bjurakani konferencián Freeman Dyson amerikai fizikus úgy fogalmazott: „A pokolba a filozófiával. Azért jöttem ide, hogy megfigyelésekről és eszközökről halljak”.
Ehhez képest a szovjetek, mivel a dialektikus materializmusból kiindulva biztosra vették, hogy másutt is van értelmes élet (és innentől kezdve nem igazán foglalkoztatta őket, hogy a hipotetikus idegen civilizációk „ott vannak-e”), inkább olyan elméleti kérdésekkel foglalkoztak, mint pl. hogy milyen problémákkal kell szembe néznünk, ha egy idegen üzenetet próbálunk megfejteni. Vagyis egyfelől elképzelhető, hogy a szintén a dialektikus materializmust elfogadó Kína esetében is erősödne az elméleti kérdésekre való fókuszálás. Másfelől az is lehetséges, hogy mivel most már nekik van a legnagyobb rádióteleszkópjuk, az ebből származó előnyöket próbálnák kihasználni. Ad absurdum: lényegében az amerikai „menjünk és észleljünk” megközelítést vinnék tovább. És persze az is elképzelhető, hogy mivel a 21. század elejének Kínája egyáltalán nem a 70-es évek Szovjetuniója vagy a ma USA-ja, ezért teljesen máshogy viszonyulnának a kérdéshez. Talán olyan szempontok és megfontolások alapján, ami nekünk most eszünkbe sem jut. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ismét felvállalja-e a NASA a SETI-t?
SETI helyett: új bort a régi palackba?
50 éve keressük az idegen civilizációkat
Mi történne, ha Kína lépne kapcsolatba először a földönkívüliekkel? (The Diplomat)
Amennyiben valóban sikeressé válik a kvantumkomputáció, ennek hatása lehet a SETI-re is. Áttörést azonban nem várhatunk tőle, ugyanis az alapvető problémák közül csupán egyre kínál megoldást.
