A negyven éves Voyager és az üzenetküldés problémái

2017. szeptember 5-ének, a Voyager-1 elindításának negyvenedik évfordulója alkalmából a NASA lehetővé tette, hogy rövid üzenetet küldjünk...

...a hipotetikus idegeneknek (mármint ha a miénket választják ki), és ez felvet egyes, a témával kapcsolatos kérdéseket. Nem is annyira azt, hogy a tervezett üzenetet megfelelő hash taggel a Twitter, Instagram, Facebook, Google+ vagy Tumblr felületén kellett közzétenni, vagyis helyeken, melyeknek még az előképe sem létezett negyven éve. Ez legalább olyan jól mutatja az azóta végbement technikai fejlődést, mint az, hogy a Voyagerek fedélzeti számítógépei közel kétszázezerszer lassabbak egy mai okostelefonnál.

A Voyager-1 aranylemezének borítója és rajza. (Kép: NASA)

Hanem inkább azt, hogy az ilyen esetekben egyfelől néhány szakértő/szervezet dönt arról, hogy milyen szabályok alapján, illetve milyen üzenet jusson ki rólunk a világűrbe. Ez nem ezért probléma, mert reális esély van egy ilyen módon történő kapcsolatfelvételre: az Almár Iván által kidolgozott San Marino-skálán például igencsak alacsony pontszámot kapna. Annál problémásabb viszont, hogy a 21. század elején más területeken nem igazán fordulhat elő, hogy valaki megfelelő felhatalmazás nélkül egy ország vagy akár csak egy közösség (város, párt, cég, lakóház stb.) nevében nyilatkozzon. A METI (= üzenetküldés a hipotetikus földönkívülieknek) esetében azonban ez szokott történni.

Ugyanis a dolog a jelek szerint egyszerűen nem tűnik olyan fontosnak, mint egy kereskedelmi egyezmény két ország között, és így nem éri el a döntéshozók ingerküszöbét. És persze lehet, hogy tényleg nem is fontos. De azért sokkal szerencsésebb lenne, ha előbb döntés születne róla, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkoznunk a kérdés ezen vetületével, és aztán ennek megfelelően szabályoznánk vagy nem szabályoznánk. Az pedig még szerencsésebb lenne, ha eközben létezne olyan szerv, amely tényleg illetékes lenne az egész emberiséget érintő kérdésekben. Mint ahogy ez az eset azt mutatja, hogy nincs ilyen.

Másfelől – és ez legalább ugyanekkora probléma – még ha a technológiánk megvan is hozzá, valójában nem igazán tudjuk, hogy mit és hogyan/milyen formában kellene üzennünk a hipotetikus idegen civilizációknak. Az arecibói rádióteleszkóp által kisugárzott kép az első néhány természetes szám mellett többek között egy egyszerű „rajzot” tartalmazott az emberről (amit nem lehet felismerni, ha nem ismerjük a földi emberábrázolási konvenciókat); illetve egy másikat a „DNS kettős spiráljáról”, aminek ebben a formában egyszerűen nincs jelentése. A Voyager többek között azt az üzenetet vitte magával (magyarul), hogy „üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a Világegyetemen”. Ami kétségtelenül szép (még ha nyelvileg nem teljesen helyes is), és ugyanilyen kétségtelenül nem különösebben informatív. Amikor immár a 2000-es években a Penguin könyvkiadó válogatott ki üzeneteket (amúgy egy promóciós kampány részeként), akkor a nyertesek között szerepelt az is, hogy „Mi nem harapunk. És ti?” És így tovább.

De talán a Voyager ötvenedik vagy századik évfordulójára majd jobban átgondoljuk a fentebbieket.

Kapcsolódó cikkek:
A Voyager űrszondák 30 éve
Százmilliók csillagászattanára: 10 éve hunyt el Carl Sagan
Skála az üzenetküldés veszélyeiről
Kozmikus társkereső

Kapcsolódó linkek:
#MessageToVoyager (NASA)
A Voyager-1 aranylemezének tartalma (Wikipedia)
Vegyes üzenetek (aeon.co)