Innentől kezdve az a kérdés – írják a szerzők tanulmányukban -, hogy egyfelől „mennyi adatra van szükség ahhoz, hogy egy [jóval] komplexebb üzenet megfejthető legyen”; másfelől pedig „feltételezve, hogy nincs technikai vagy nyilvánvaló elméleti akadálya az ismeretlen földönkívüli megfelelőkkel való intelligens kommunikációnak, az aktív SETI kibontakozhat-e nagy léptékben?”
Az egész mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy akik képesek egy rádióüzenetet fogni, azok szükségképpen nem csupán a miénkhez hasonló technológiával rendelkeznek, de a miénkhez hasonló természettudományos ismeretekkel is (elvégre máskülönben nem lettek volna képesek megépíteni a „saját Arecibójukat”). Valójában azonban kérdés, hogy valóban ez-e helyzet, ugyanis ugyanahhoz a megoldáshoz több, különböző úton is eljuthatunk. Például a denevérek hanglokátora hiába működik ugyanúgy, mint az emberi technológia által előállított, az eredetük teljesen eltérő. Tehát legfeljebb annyit állíthatunk, hogy ha a hipotetikus idegen civilizáció ugyanazokhoz az eszközökhöz ugyanazokon az utakon jutott el, mint mi, akkor Busch és Reddick módszere valóban növelheti a sikeres üzenetküldés esélyét.
