174 évvel ezelőtt, 1835. március 14-én született a 19. század egyik legnagyobb észlelő csillagásza, aki aztán jelentős szerepet játszott abban is, hogy az emberiség hosszú időn keresztül hitt az értelmes marsi élet létezésében.
Giovanni Virginio Schiaparelli olasz csillagász 1877-ben számolt be egy olyan, a Mars felszínén észlelt hálózatrendszerről, amit később mesterséges csatornákként fordítottak angolra, bár az eredeti kifejezés, az általa használt „canali” (csatornák) egyaránt jelenthet természetes és mesterséges objektumot (mint ahogy a magyarban is a csatorna). Innen aztán egyenes út vezetett ahhoz a meggyőződéshez, hogy a Mars igenis lakott, és nem csupán a fantasztikus regények lapjain (mint amilyen például H. G. Wellstől a Világok harca is volt) lehetett erről olvasni, hanem a 19. század végének legelismertebb tudományos publikációiban is. Kapcsolódó linkek:
Ami kétségkívül figyelemre méltó történet még akkor is, ha nem szabad túlbecsülni a hibás fordítás jelentőségét, hiszen az önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy egy, a közmeggyőződéssel ellentétes elképzelést sikerre vigyen. Másfelől George Santayana amerikai filozófus a 20. század elején úgy fogalmazott, hogy „aki nem ismeri a történelmet, az arra van kárhoztatva, hogy megismételje”. Vagyis: aki nem ismeri a múlt hibáit, az megismétli őket, és ennek megfelelően a SETI-kutatás számára is fontos a tudományág múltjának ismerete. Ami azonban még mindig nem elég azoknak a hibáknak az elkerülésére, amit előttünk még nem követett el senki. Ennek megfelelően érdekes kérdés, hogy a 22. század elején mit fognak ugyanolyan tévedésként emlegetni, mint mi most a nem létező marscsatonákat.
A Schiaparelli-évfordulóról
Egy most közzétett számítás szerint a Tejútrendszerben minimum 361 és maximum 37,964 magasan fejlett civilizáció található. Ami leginkább arra jó, hogy lejárassa a SETI-t.
