Egy most közzétett tanulmány szerint esetleg annak ellenére sem észleljük az idegen civilizációk létét, hogy jó néhány található belőlük a Tejútrendszerben. A következtetés a Drake-formula egy módosított változatát használja, de legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy semmit sem tudunk.
Reginald Smith (Bouchet-Franklin Institute, Rochester New York) abból indul ki, hogy a kommunikációra képes civilizációk (CC, vagyis Communicating Civilization) száma mellett az élettartamuk és az is befolyásolja az esetleges kapcsolatfelvétel sikerességét, hogy milyen távolságra képesek detektálható jelet sugározni. Így előfordulhat, hogy bár 1000 évig léteznek (ami talán nem tűnik soknak, de azért a tízszerese annak, mint amióta a Föld CC-nek számít), és 1000 fényévre képesek sugározni, mégsem vesszük észre őket, ha nincs belőlük legalább háromszáz.
Amire ellenvetésként egyfelől az hozható fel, hogy és mi van, ha automata adótornyakat építenek vagy önreprodukcióra képes Neumann-szondákat küldenek szét? Ez utóbbiak Frank Tipler számításai szerint „alig” egymillió év alatt bárhová eljuthatnának csillagrendszerünkön belül. Vagyis még ha elfogadjuk is Smith gondolatmenetét, továbbra is kérdés marad, hogy „hol van mindenki”. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Másfelől maga a „detektálható jel” is rosszul definiált, ugyanis nem csupán attól függ, hogy a kibocsátó civilizáció mire képes, hanem attól is, hogy mire képes az, aki venné. Az pedig valószínű, hogy az idő függvényében mind a kettő változhat, és nem csak nőhet, hanem csökkenhet is. Mindent egybevetve pedig az is elképzelhető, hogy nem léteznek – meg az is, hogy valami más miatt nem észleljük őket.
Játszani a Drake-formulával
A Centauri Dreams összefoglalója
Az emberiséget évszázadok óta foglalkoztatja, hogy egyedül vagyunk-e a Világmindenségben, és az üzenetküldés gondolata sem éppen új.
