Giuseppe Cocconi olasz származású amerikai fizikus annak a cikknek a társszerzője volt, amelynek megjelenése ma az idegen civilizációk utáni modern kutatás kezdőpontjának számít. 94 éves korában halt meg.
Giuseppe Cocconi és Philip Morrison cikke 1959. szeptember 19-én látott napvilágot a Nature-ben Searching for Interstellar Communication címmel. Többek között arról volt benne szó, hogy „saját környező világunk példájából kell kiindulnunk”, továbbá, hogy más civilizációk „az emberi történelemhez képest jóval hosszabb, akár geológiai korokhoz mérhető időtartamon keresztül is fennmaradhatnak. Amiből viszont az következik, hogy a mi Napunkhoz hasonló csillagok közelében létezhetnek olyan civilizációk, melyek tudományos ismeretei, illetve technikai lehetőségei messze felülmúlják a mieinket.”
Kapcsolódó linkek:
Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy bárki, aki csak valamennyire is komolyan érdeklődik az esetleges idegen civilizációk utáni tudományos kutatások iránt, tud erről a cikkről. Ehhez képest Cocconi november 9-i halála gyakorlatilag visszhangtalan maradt Magyarországon csakúgy, mint ahogy világszerte is (a Google News most, december 13-án összesen kettő, olasz nyelvű találatot adott ki Cocconi nevére). Valószínűleg azért, mert miként Almár Iván űrkutató csillagász fogalmazott abban az e-mail-ben, amelyben felhívja a figyelmet a szomorú eseményre, „Cocconi Morrisonnal ellentétben később SETI-vel nem foglalkozott”.
Ez azonban mit sem von le Cocconi közreműködésének fontosságából, és bár ma már jóval bonyolultabbnak tartjuk az esetleges idegen civilizációkkal kapcsolatban felvetődő kérdéseket, mint 1959-ben, a Nature cikk utolsó mondata azért most is ugyanolyan aktuális, mint valaha. Eszerint ugyanis
„A siker esélyét nehéz meghatározni, ám ha sohasem kutatunk, akkor a nullával lesz egyenlő”.
Cocconiról (CERN Bulletin)
A SETI-kutatások egyik híres eszköze az arecibói rádióteleszkóp, amellyel kapcsolatban mostani kérdésünket feltesszük. A helyesen válaszolók egyike ismét egy Typotex-könyvet nyerhet.
